Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

176 . Varga Endre dor tábornok és Béri Balogh Ádám ezredes eredeti (sajátkezű aláírású) rendelkezéseivel stb. A kuruc-korra vonatkozó adatok azonban másféle perekben is előfordulnak, Ilyenek pl. a kir. fiscusnak mint a felségsértés címén elítéltek (Keczer Menyhért, Korponay Jánosné Géczy Julianna stb.) általános örökösének perei a rokonokkal, s ideszámíthatok Rákóczinak. Bercsényinek, Károlyi Sándornak, Vak Bottyánnak, Sréter Jánosnak (a kuruc brigadérosnak) stb. részben már említett birtok-, örökségi, határ-, adóssági stb. perei.

11 E gazdag anyag azonban a segédkönyvek révén csak kis részben érhető el. Mint általában a bírósági anyagoknál — így az ismertetésünkben szereplő valamiennyi állagnál, amit ismétlések helyett itt hangsúlyozunk — csak névmutatók állanak rendelkezésre, az egykorú jogszolgáltatási szervek csak ilyeneket készítették. A mutatókban általában indikálva van a fel- és alperes s több-kevesebb helynév (a Processus Prothonotariorum Personalis Praesentiae Regiae sorozat mutatójában csak a felperes), a perek tárgyát azonban nem mulatózták. Az különben a modern kutatást szintén igen kevéssé szolgálná, hiszen a perfajták elnevezése csak a fentiekben vázolt általános következtetéseket engedi az iratok felhasználhatóságára vonatkozólag. A kutatás tehát jelenleg a mutatók elenchus-szerű átnézésére van utalva. A bejegyzések elég bő szövegezése, a fenti tájékoztatást figyelembe véve, lehetővé teszi az anyag megközelítését, de a mellékletekben rejlő értékes adatok jelenleg csak az iratok egyenkénti átnézésével érhetők el hiánytalanul. A bírósági állagok részletes tematikai feltárása a haladó történetírás számára új forrásokat nyithatna meg, s így elvégzése fontos levéltári feladat. Visszatérve azonban a kutatásba ezúttal bevonandó állagok felsorolására, a következőkben a bírói parancsokról kell beszélnünk. A perindítás mind a kir. curián, mind a protonotáriusok ítélőszéke előtt ily paranccsal (mandátum judicarium) történt. A felek tehát panaszukat ekkor még nem a bírósághoz közvetlenül benyújtott keresetlevélben adták elő, hanem a királytól, vagy a három országos nagy bíró valamelyikétől szerzett s az illetékes fórumhoz intézett perfelvétető parancsba foglaltatták bele. Már a perindítás e niódja is lassította a jogszolgáltatás menetét, még inkább fokozta azonban a nehézségeket a parancskiadási jog körüli. hatásköri kérdések szabályozatlansága. Általános joghatóságuknál fogva mind a király, mind a nagybírák mindenféle perrel kapcsolatos ügyben bocsáthattak ki parancsokat s így kialakult a mandátumoknak az a számtalan válfaja, a perindító, halasztó, sürgető, felfüggesztő, eltiltó, újrafelvétető, végrehajtató, végrehajtást feloldó, delegáló stb. parancsok szövevénye, amelyek sokszor egymást keresztezve akadályozták a jogszolgáltatás amúgy is nehézkes menetét s fokozták a feudális korra oly jellegzetes jogbizonytalanságot. A három országos nagy bíró, illetőleg (nevükben) protonotariusaik által kiadott parancsokkal kapcsolatban a kibocsátónál képződött anyag általában a Mandata Judiciaria c. sorozatban van összefoglalva.

1

" 11 A Fiscus említett pereire nézve Id. pl. Proc. Prot. Off. Palát.. 515; u. a. Jud. Cur. 119, 830. stb. A Rákóczira vonatkozó jelzeteket ld. szintén később, az illusztrációs anyag jegyzeteiben. 12 A tanúkihallgatást elrendelő parancsokkal kapcsolatos anyagot nem. osztották be a Mandata Judiciaria sorozatba, hanem külön sorozaitba foglalták, mely, tártai-