Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára 117 valamint hogy a tábori rendet, egyes katonai szervek működését »regulamentum«-okban szabályozzák. A kutatók ebben a sorozatban találhatják meg a szabadságharcos sereg tábornokainak és főbb tisztjeinek névsorát, egy — a hadszervezet egeszét feltüntető — táblázatot, seregek, ezredek, zászlóaljak, századok, várőrsegek és tüzérség létszám-, személyi adat-, fegyver-, ló- és fizetéskimutatásait (mustráit); több megyének fejedelmi, parancsra készült öszszeállítását a területén fegyvertfogottakról, a felkelők táborában megjelentekről vagy a szökevényekről. Itt vannak a kisebb jelentőségű ügyekben kiadott (tehát nem a fejedelem vagy helytartója által fogalmazott) instrukciók, regulamentumok is. d) Hadiadóra vonatkozó iratok. (Megyékre, városokra kivetett dica; a csapatok ellátása a megyékben.) A szaporodó seregek ellátása fokozott anyagi erőfeszítést rótt az ország lakóira. A megyéktől — portaszámaik után kiállítandó katonáik mellett —• már a szabadságharc első éveiben élelmiszeradót, majd pénzadót is kellett követelni. Az otthonmaradottakra nehezedett a beszállásolt katonák eltartása (a kvártély), valamint a Tiadiszállítás (forspont). Az elosztás körül felmerült panaszok orvoslása és az igazságosabb teherviselés megvalósítása céljából az ónodi gyűlés (1707) új rendszert vezetett be: addig Magyarországon — egészen kivételes, átmeneti időket leszámítva — csak a nem nemesek adóztak, ettől kezdve a dicák szerint kivetett pénzadót parasztnak, polgárnak, nemesnek egyaránt fizetnie kellett. Központi utasításokkal ellátott dicatorok végezték a helyszíni összeírást. Az adatok befutása s az országos adó végleges megállapítása után a fejedelem tudósította a megyéket a rájuk kivetett öszszeg nagyságáról, majd a megyei közgyűlések döntöttek a községenkénti felosztás dolgában. Az adóadminisztráció irattermeléséből ránkmaradtak a megyék és városok kimutatásai a katonákra kiadott költségekről, a kvártély terhekről, nyugták, elismervények a megye által beszolgáltatott állatról, kenyérről, abrakról, pénzről, katonai fogyasztásról és kvártélyról, a kivetett pénz- és terményadóról, időnként elvégzendő iparosmunkákról, illetve az élelemadó és kvártély községenkénti felosztásáról. Ránkmaradtak a dicatóroknak a központban kapott utasításai, a megyék táblázatos (községek ós adófizetők szerinti) kimutatásai a fizetendő dicáról és néhány irat a megyei adópanaszok ügyében. e) Katonai ellátásra, hadianyaggyártásra vonatkozó iratok. (HadiTcommisszáriusok iratai; a hadseregellátás belső ügyei; kiutalások; leltárak.) A hadseregellátás nehéz feladatának gyakorlati kivitelezése a hadikommisszáriusokra hárult. A szabadságharc kezdetétől fennállott hadbiztosi szervezet 1705-ben nyert országos szabályozást; élére Csáky. István főkommisszárius került, mellé külön biztosok, mint a ruházat beszerzése, élelmezés, kifizetések szervezői. Az egyes parancsnokságok, később katonai kerületek mellett külön-külön komirüsszáriátusok működtek. A hadianyaggyártást Magyarországon Sréter János tüzérségi felügyelő, Erdélyben Forgách Simon tábornok irányította. Áz ide vonatkozó iratok közül megmaradt egy-két, a kommisszáriusoknak szóló utasítás, a fizetéskimutatások hosszú sora (ezek javarészt ezredenként készültek), a kvártély és porciók (fejadagok) elosztás-listái (századonként), kiutalások és elismervények élelem, fölszerelés, fizetés,