Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára 103 Ez az irodai szervezet a fölkelés megindulásától kezdve — Pápai János vezetése alatt (1703—1704) — mind jobban szélesedett, hogy végül 1704-ben" »udvari kancellária«-vá épüljön ki. A kancellár Jánoky Zsigmond lett, a kancellária igazgatója (1707 nyaráig) Ráday Pál. 1704-től van meg a törekvés arra, hogy az ügyköröket a fogalmazói kar tagjai (titkárok) közt megosszák és állandósítsák. Aszalay Ferenc pl. rendszeresen a hadi vonatkozású ügyeket referálta. (Innen az időnként feltűnő »cancellaria bellica« elnevezés.) Tudunk a fejedelmi iroda idegennyelvű fordítóiról is. A szabadságharc katonai, közigazgatási és gazdasági apparátusának csúcsán álló fejedelem kancelláriája nemcsak a legfőbb hadsereg- és hivatali szerveknek adott a fejedelem nevében utasításokat, hanem közvetlen kapcsolatot tartott az alsóbbrangú hatóságokkal is, sőt a felkelő sereg egyszerű harcosaitól és a parasztságtól is kérvények ezrei érkeztek hozzá. A befutott leveleket, kérvényeket és fölterjesztéseket a titkárok először valószínűleg a fejedelemnek mutatták be "(a későbbi években a hét előre meghatározott napjain), aki maga utalta azokat, elintézés céljából, a megfelelő helyre; éspedig a kérvényeket rendszerint a Consiliumhoz, a leveleket, felterjesztéseket valamelyik kancelláriai titkárhoz; a legfontosabb és legbizalmasabb ügyeket Ráday Pál (mint intimus secretarius) vagy maga Rákóczi tartotta kezében. (így ők fogalmazták a diplomáciai kiadványokat, a pátenseket, országgyűlési meghívókat és előterjesztéseket stb.) A kérvényeket a Consiliumban való tárgyalás során — a határozattal együtt — kivonatosan jegyzőkönyvbe vezették (Protocolla instantiarum), majd a hagyományos módon tisztázták rá hátlapjukra á döntést s úgy vitték Rákóczihoz aláírásra. A levelek és fölterjesztések előadói az egyes lapok szélére vagy a hátlapra kivetítették a tartalom legfontosabb részeit, majd — szükség esetén a fejedelemmel folytatott megbeszélés után — rájukvezették az elintézést (máskor nem ugyanoda, hanem külön lapra, esetleg több hasonló tárgyú elintézést egy lapra vagy füzetbe). A fejedelemtől induló kezdeményezések fogalmazványai is hasonlóképpen készültek. Segédeszközül formuláskönyv is rendelkezésre állott. (Ránkmaradt példánya a Széchenyi-könyvtárban.) Letisztázás után az iratot lepecsételték és aláíratták. (A bizalmas iratokat a kancellária csak tisztázás">és lepecsételés céljából kapta meg.) Rákóczi neve alatt sok esetben egy vagy két ellenjegyző neve állott (a kancelláré, az ügy előadójáé, tanácsosoké, titkáré, a kancelláriai igazgatóé). A leveleket elküldés előtt sokszor még külön leveleskönyvekbe vezették be (szó szerint vagy csak a kivonatukat); ezek a könyvek 1705-től — bár nem. egészen következe^ tesen — tárgykörök szerint különültek el egymástól: Bellica, Oeconomica, Transsy lvanica, Collationes^rationies-instructiones-decr eta-patent es. Bizalmas leveleiről maga a fejedelem vezetett könyveket. A kancellária csak kiyételeseh adott ki utasításokat saját neve alatt, a kiadványok szinte mind a fejedelem nevében keltek. A legjelentősebb (országos politikai és diplomáciai vonatkozású) ügyek közül soknak maradt nyoma a kancellária ügyintézésében. Itt bocsátották ki azokat a pátenseket, melyek az ország népét és a nemzetközi közvéleményt kellett, hogy tájékoztassák a bécsi udvar üzelmeiről, harcban és béketárgyalásokon tanúsított kétszínű magatartásáról; itt állították ki az országgyűlési meghívókat, a béketárgyalásokra, fegyverszü-