Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

PÁPAI FELHATALMAZÁSOK 83 ügy fontosságához mérten eredeti szövegközlésben. A mozaiks szerű adatok is értékesek lehetnek a korszak egy-egy egyéni= ségének: püspökének, papjának, misszionáriusának vagy többes kevésbé ismert világi személyiségének, valamely intézmény= nek, püspökségnek, vidéknek, helységnek közelebbi megisme= réséhez. Bátran állíthatom, hogy a hatalmas adathalmaz való= ságos kincsesbánya azok számára, akik a magyar katolikus restauráció küzdelmeit kívánják megeleveníteni. De sokat me= ríthet belőle a vallási és szellemi élet, a nemzeti művelődés kutatója is. Az adatok szemléltetően mutatják a magyarság bekap= csolódását a nyugati szellemi áramlatokba: a hitújítás és à restauráció mozgalmába, az általános művelődési, gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésbe. Feltűnő sok eset vonatkozik a papszentelés egyetemes törvényhozására, amelyet a trentói zsinat rögzített le. Püspökeink, szerzetesrendjeink minduntalan felmentésért könyörögnek, hogy kispapjaikat a kánoni kor előtt, az előírt időközök mellőzésével szentelhessék fel. Ennek a kivé= telezésnek az oka abban rejlik, hogy a magyar katolicizmus a mohácsi vész óta állandóan fokozódó paphiányban sínylődött, ami a század folyamán tehetetlen vergődésre kényszerítette a protestantizmussal szemben, a XVIII. század folyamán pedig erősen fékezte a kibontakozó katolikus restauráció len= dületét. Az istentisztelet rendezésében a .magyar katolicizmus, noha megtartja hagyományos helyi pártfogóinak kultuszát, hozzásimul az egységesítő törekvésekhez. Ennek az egységesí= tésnek a következménye, hogy a magyar falvakban ugyanazt a liturgiát jelenítették meg, amelyet Róma ősi bazilikáiban vagy India missziós telepein ugyanazon az ünnepen. A szerzetesi élet reformja azt bizonyítja, hogy az újkor elején lehanyatlott szerzetesházak a nyugati kolostorok mintájára újraélednek és a vallásos élet tűzhelyévé, gócpontjává, majd iskolák alapítása* val és a missziós tevékenység felkarolásával a szellemi fejlődés tényezőjévé válnak. Űj vonást mutat a belső missziók jelent* kezese. A középkorban a misszionárius a hazai földön letelepí= tett pogány rokonnépek, kunok, besenyők, a határokon túl élő szakadárok és eretnekek, valamint a régi hazában hagyott teste vérek megtérítésére vállalkozott. A protestantizmus elterjedése már a vallásilag kettéhasadt magyar lelkiség egységének helyre* állítását tette elsősorban időszerűvé a megújhodó katolicizmus számára. Adataim kevés kivétellel a pápai levéltárakból származnak és többnyire ismeretlenek, vagy már ismert anyagot egészítenek ki. Arra törekedtem, hogy az egyes ügyeket aktaszerű fejlődé* 6*