Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

84 GALLA FERENC sükben részletesen feltárjam. Ez azonban nem volt lehetséges minden egyes esetben egyrészt a helyszűke miatt, másrészt az összefüggő adatok elszórt volta miatt. Aki csak felületesen is ismeri a pápai levéltárakat, belátja, hogy az ilyen vállalkozás milyen nagy feladatokat ró a kutatóra. Az anyagot két fő részre osztottam. Előbb közlöm a több= nyire egyes esetekre és meghatározott személyekre vagy intéz* menyekre vonatkozó különféle pápai kegyadományozásokat, majd azokat az általánosságban adott és három=, öt= vagy hétévi ciklusokban megújított felhatalmazásokat, amelyeket tisztségükből kifolyólag nunciusok, megyéspüspökök, misz= szionáriusok kaptak.

11 A) Liturgikus felhatalmazások, intézkedések. A trentói zsinat, hogy az istentisztelet méltóságát és fényét emelje, elrendelte, hogy egyetemesen vezessék be a római misekönyvet és breviáriumot. Megengedte, hogy a száz esz= tendŐnél régebbi helyi szokások továbbra is megmaradjanak. Ugyanakkor felkérte a pápát, hogy a liturgikus könyvekről készíttessen hiteles és javított kiadást. A szertartáskönyv kiadá= sát a megyéspüspökök jogkörében hagyta. V. Szent Pius i5Ó8=ban kiadta a római breviárium és i570=ben a római misekönyv hivatalos szövegét. Hazánkban lassanként bevezették a római kiadványokat, majd Pázmány elrendelte azok kötelező használatát. Különös nehézségekkel járt a rendelkezés végre* hajtása a zágrábi egyházmegyében, ahol a glagolit ritus számos helyen használatban volt. A zsinat intézkedésének köszönhető, hogy Oláh, Forgách és Pázmány saját kiadásban rendezhették az esztergomi szertartáskönyv sok magyar szokást őrző szövegét. A zsinat elrendelte, hogy a megyéspüspökök és a lelki* pásztorkodással elfoglalt javadalmasok éljenek székhelyükön és rendszeresen végezzék egyházi funkcióikat. Nem helyeselte, hogy főképpen a püspökök politikai és diplomáciai megbízatások címén állandóan távol vannak egyházaiktól. Ezért felszólítást kaptak a magyar püspökök a pápáktól, hogy térjenek szék* helyükre. A Hódoltságban működő missziós püspököknek pedig megengedte, hogy a török üldözései és zsarolásai miatt főpapi jelvények nélkül rangrejtve éljenek és a bérmálást, olajszen* telest főpapi ruhák nélkül végezzék. A zsinaton és a kúriában nagy vitát váltott ki a császári 11 Ez a felosztás megfelel a supplicatiók történeti fejlődésének. V. ö. : Bossányi A.: Regesta supplicationum. (Budapest, 1916)