Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Jánossy Dénes: Budapest ostroma és az Országos Levéltár / 1–11. o.

4 JÁNOSSY DÉNES A szovjet=orosz seregeknek dunántúli gyors előretörése és a német nemzetiszocialista katonai vezetésnek az az elhatás rozása, hogy Budapestet annak bekerítése estén is védeni fogja, a bizonytalan ideig tartó ostrom eddig ismeretlen fel= adataival tetézte gondjainkat. Hogy minden eshetó'ségre fel= készülve legyünk, munkatársaim közül az épületben bentlakó Szabó Károlyon és Betlendi Jánoson kívül Kapossy János, Varga Endre, Pálffy Ilona, Sasvári Dezső, Magyari László, Magyar Lajos és Hajnal Rezső vállalkoztak arra, hogy magán= lakásukat elhagyva családjaikkal együtt a Levéltár épületébe költözzenek be és segítségemre álljanak az elkövetkezendő nehéz időkben. Hozzánk csatlakozott még az épületben elhe= lyezett Hadilevéltárnak néhány tisztje, hogy nyugatra szállított levéltáruk visszamaradt részeinek gondozását vállalják. Tekintve a szovjet=orosz seregeknek tüneményes előre= haladását — hisz tankcsapataik éle december 27=én már a budai-Széll Kálmán=térig hatolt előre — azt reméltük, hogy az ostrom nem fog sokáig tartani. Azonban az orosz parlamen= taireknek a nemzetiszocialista és nyilas katonai parancsnokság által a hadijogban példátlan felkoncoltatása és az oroszoknak megváltoztatott taktikája csakhamar arra a meggondolásra késztetett bennünket, hogy — legalább is a budai oldalon — álló háborúra és lassú ostromra kell berendezkednünk, annak minden megpróbáltatásaival együtt. És ezek a megpróbáltatások valóban nem maradtak el, bár az ostrom első három hete reánk nézve viszonylagos nyuga= lomban telt el. A szovjet=orosz és angolszász repülők láthatólag kímélték a Levéltár épületét: egyetlen bombakárunk sem volt, míg ugyanakkor a várbeli kormányépületek es magánházak a repülőbombák és az aknatűz hatása alatt sok helyen kigyuU ladtak és épületösszeomlások is napirenden voltak. Ezalatt komoly gondot csak az okozott, hogy folytonps sorozásokkal zaklattak bennünket. Varga Endre kollégánk azonban önként vállalkozott az életveszélyes pesti útra, hogy megszerezze az épületben és annak környékén a budai oldalon lakó levéltári alkalmazottak részére szükséges mentesítő iratokat. Útja siker* rel járt: állandó ágyúzás és pergőttíz között a Lánchídon keresztül épen került vissza a Levéltár épületébe. Viszonylagos békénket azonban 1944 január közepén a pesti oldalról Budára özönlő nemzetiszocialista és nyilas csa= patok teljesen elrabolták. Szinte óráról=órára kisebb=nagyobb egységek jelentkeztek és elszállásolásuk végett az épületbe való bebocsátásukat követelték. Hogy a katonaság behatolásával járó károkat elkerülhessük, a várbeli katonai parancsnoksághoz