Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Borsa Iván: A középkori oklevelek regesztázása : Függelék: A Kölcsey család levéltárának középkori oklevelei / 47–70. o.

A középkori oklevelek regesztázása. (Függelék : A Kölcsey család levéltárának középkori oklevelei.) Történetírásunknak, de más tudományágaknak is — így főleg a nyelvészetnek — mindig komoly gondot okozott a ránk maradt forrásanyag hozzáférhetősége. E helyen nem óhajtok minden fajta forrásanyaggal foglalkozni, hanem csupán a közép« kori oklevelek hozzáférhetővé tételét kívánom megvizsgálni. A vizsgálódásnak a középkori oklevelekre való korlátozása korántsem jelenti egy forrásanyagnak társai közül való önké* nyes kiragadását, mert a kéziratos források között a középkori oklevelek határozott körvonalakkal elkülönülő csoportot aIkot= nak azáltal, hogy majdnem kivétel nélkül levéltárak őrizetében találhatók, amelyeknek iratanyagában a mohácsi vész mint a magyar középkor záróköve legtöbbször döntő jelentőségű ren= dezési alapként jelentkezik. Az oklevelek tudományos felhasználása szempontjából leglényegesebb az oklevélpublikációk kérdése. A középkori oklevelek közkinccsétételét már Fejér György* tői kezdve mindig jelentős feladatnak tekintették, s a mai napig számos lelkes, szorgalmas és tudós kutató buzgólkodott a szá= zadok viszontagságai által erősen megtépázott, de mégis tekin= télyes számban fennmaradt középkori okleveleknek nyomtatáss ban a szélesebb körű tudományos kutatás részére való közzé= tételével. Fáradozásaik ellenére okleveleink jelentős része még ma is kiadatlan és legtöbbször igen nehéz kutatási viszonyok között állanak rendelkezésre. Az idők folyamán az oklevélpublikáció feladatát különböző rendszerek követésével vélték leghelyesebben megoldani. Fejér az általa elérhető valamennyi oklevél, illetőleg oklevélmásolat szövegét kiadta. Hasonlóképen jártak el a Hazai okmánytár szerkesztői. A kiinduló pont számukra egy és ugyanaz volt: minél több oklevelet — lehetőleg teljes szövegükben — nyom= tatásban közzétenni. •