Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Rónay László: Az Országos Levéltár kutatóterme 1934–1946-ban / 338–345. o.

34G SZEMLE rajz kutatása, szintén tudományos alapon. A levéltári tudományok kikristályosodása, az oklevéltan és a vele szorosan összefüggő pecsét» és címertan már negyedik helyre szorul, és vele egyenlő helyen áll az egyházi tudományok (egyháztörténet, egyházjog, egyházi műve= lődéstörténet) iránti érdeklődés is. Elég szépen jelentkezik a polis tikai és hadtörténeti kutatás is, valamint a közigazgatási= és jogs történet. A történetírás többi ágai (közoktatás, művészet, gazdaság, egészségügy története stb.) már kisebb számmal szerepelnek. A második időszakban, a kor jellegének megfelelően, egészen rendkívüli módon nyomulnak előtérbe a családtörténet leginkább gyakorlati célú ágai: a leszármazáskutatás és a személyi adatok iránti érdeklődés. A levéltári kutatómunka tudományos színvonala általában erősen alászáll, éppen e túlnyomóan gyakorlati szükség» leteket, olykor egyenesen üzletszerű célokat szolgáló érdeklődés következtében. Második helyen továbbra is a hely» és település» történet áll, és az előző időszakban észlelt arányok jellemzik a többi fentebb felsorolt tudományágakban folytatott kutatómunkát is. A háborús összeomlás után a csekélyszámú jelentkező túl= nyomóan komoly, tudományos célok érdekében kereste föl az Orszá» gos Levéltár kutatószobáját. Ebben az évben a hely« és település* történet nyomult az első helyre, míg a családtörténet második sorba szorult vissza. A harmadik vonalon egyenlő számmal szerepelnek az egyházi tudományok, a közigazgatás és jogtörténet, valamint a politikai és hadtörténeti tárgyak. A többi történeti stúdiumok iránt egyelőre csekélyebb az érdeklődés. A kutatóterem fentebb vázolt életének fontosabb adatait három táblázatban foglaltam össze. E táblázatok a való állapotnak csak megközelítően hű képét tudják felmutatni, mert 194^-ig a kutatási engedélyeket nyilvántartó napló alapján voltak csak össze= állíthatók, míg a kutatók teljes számáról csak akkor lehetne pontos adatokat felmutatni, ha azokról évrőlsévre vezetett és az újabb jelentkezéseknél megfelelően kiegészített kartoték=lapok maradtak volna fenn, mint ahogy ez az 1944. évtől kezdve meg is van. Egy év alatt ugyanis sokkal több kutató fordult meg a kutatóteremben, mint ahány az engedélynaplóba be van jegyezve; sehol nincsen nyoma az olyan kutatóknak, akik valamely korábbi időben nyertek engedélyt, és kutatásukat valamely későbbi évben ismét folytatták. Ezekről készültek ugyan azelőtt is kartotéklapok

p de csak az első jelentkezés alkalmával, és a későbbi jelentkezéseket kiegészítőlég már nem jegyezték fel. így e kartotéklapok alapján nem lehetne pontosan megállapítani évről=évre a Levéltárban megfordult kuta= tók számát. De e kartotéklapok különben sem állanak rendelkezésre; az ostrom folyamán elvesztek. Csak az 1944. évtől vezetett új rends szerű kartotéklapok maradtak meg. Ezeken a kutató által benyújtott összes kérőlapok száma fel van jegyezve, és ha a kutató más évben, mint amelyben engedélyét kapta, újra jelentkezik munkájának foly= tatása végett, a kartotéklapjára újabb kérőlapjai is rákerülnek. Ilyen nyilvántartás segítségével a kutatók teljes létszáma évenként köny= nyen megállapítható. Hogy tehát ez a körülmény az egyes évek