Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Rónay László: Az Országos Levéltár kutatóterme 1934–1946-ban / 338–345. o.
SZEMLE 34I: látogatottságára és az egyes években kutatás alatt álló tárgykörök különféleségére és gyakoriságára vonatkozólag a táblázatokban meg= tévesztő arányokat ne eredményezzen, a táblázatoknak az 1944. és 1946. évekfe vonatkozó rovataiban a teljes számadatok alatt záró* jelben nyernek feltüntetést azok a számadatok, melyek csupán a látogatási engedélyek naplójában található feljegyzések alapján voltak megállapíthatók. Ebből egyúttal az is kitűnik, hogy mennyi= vei többen fordultak meg évenként a levéltári kutatóteremben, mint ahányan abban az évben kutatási engedélyt nyertek. Az 1942. évben a leszármazáskutatások megkönnyítése végett felállított második kutatóhelyiségben iç42=ben 1094, 1С4з=Ьап 856 kutató fordult meg, 1943 második felében rohamosan elnéptelenedett, sőt az utóbbi év végén gyakorlatilag már meg is szüntette működését. Az I. táblázatban az egyes éveknél feltüntetett kutatási enge= délyszámok és a másik két táblázatban a megfelelő éveknél bejegy= zett számadatok, melyek a kutatók és az általuk választott kutatási tárgykörök számát jelzik, általában nem egyeznek» De ez nem ellenmondás; megtörtént ugyanis, hogy egyazon személy több ízben is, többféle tárgykörre, kapott kutatási engedélyt, és így neve az engedélynaplóban ugyanazon évben többször is szerepek Ènnél= fogva a kutatóknak az engedélynapló alapján évenként meghatáro= zott száma kisebb a kiadott engedélyek számánál. Fordítva áll a dolog a kutatási tárgykörök esetében : előfordulhat, hogy egyazon engedély többféle tárgykörre terjed ki, és így a tárgykörök száma általában nagyobb az engedélyek számánál. Az elmondottak alapján valakiben az a vélemény alakulhatna ki, hogy levéltári felfogás szerint a tisztán gyakorlati célú kutatás értéke alábbvaló a tudományos irányzatú kutatásnál. Ez azonban elhamarkodott következtetés volna. A levéltárnok szemével nézve mindenféle kutatási cél tiszteletreméltó és egyformán értékes, sőt előfor= dúlhat, hogy valamely gyakorlati cél érdekében folytatott kutatás előb* revaló sok tudományos alapon mozgó, de szűk látókörű és ennélfogva csekélyebb jelentőségű tanulmánynál. Minthogy azonban az Országos Levéltárban őrzött történelmi értékű iratanyag inkább tudományos célú kutatásokra nyújt alkalmat, természetszerűen következik, hogy a kutatáshoz bizonyos előképzettség elengedhetetlenül szükséges. Hiánya nemcsak a levéltári tisztviselőkre ró nagyobb feladatot, mi= után a járatlan kutatót kénytelenek külön bevezetni a levéltári anyag használatába, hanem magát a kutatót is kínos helyzetbe hozza, mert az elébe tett levéltári irat előtt tanácstalanul fog megállani, és kuta= tásának eredményét nem fogja tudni elérni. Ez a veszély pedig min= dig fennáll, midőn a kutatáshoz megkívánt-ismeretek nélkül próbál valaki kutatásokat folytatni. Az Országos Levéltár tőle telhetőleg minden kutatójának igyekszik megadni a kutatás eredményes eis végzéséhez szükséges összes feltételeket. Az általános műveltség minél szélesebb körben való elterjedése fogja lehetővé tenni, hogy a levéltári kútforrásokhoz, mint a kultúra tárházaihoz mindenki, bármely életpályán működik, akár tudományos, akár gyakorlati cél vezeti is, haszonnal járulhasson. RÓNAY LÁSZLÓ.
