Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Elekes Lajos: Román levéltári kiadványok / 318–326. o.

SZEM LE 323 írásgyakorlat emlékei (természetesen a román tárgyúak) foglalnak helyet. Ez történetoktatási, sőt írástudományi szempontból is indo* kolható. Mégis szívesen látnók a sajátos vajdaságbeli gyakorlat több képviselőjét, mégpedig nemcsak a magyarországival, hanem a lene gyellel rokon formákat is. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a román levéltárügyi szak* emberek egyik legfőbb törekvése: minél nagyobb számú, jól kép* zett munkaerőt állítani sorompóba. Ezt a célt szolgálja a levéltárnok* képző főiskola (Scoala superioara de arhivistica). Ez az intézmény io24=ben keletkezett, 1025*Ьеп és iç32=ben a levéltári törvénnyel kapcsolatban szabályozták működését. Eredetileg kizárólag a levels tárnokképzés feladatát szolgálta, utóbb két új tagozattal; egy könyvtárival és egy írásszakértőivel bővült. Jelenleg ebben a hárs mas beosztásban működik. Célja, hogy a levéltárak, közgyüjtemé* nyék, könyvtárak élére és a bírósági írásszakértői karba megfelelően felkészült embereket juttasson. Tanárai kiválóan képzett, külföldi egyetemeket és szakintézeteket látogatott tudósok, akik hallgatói* kat részint elméleti előadásokon, részint gyakorlatok során részesí* tik abban a szaktudásban, amelyet jövő elhelyezkedésük megkíván, s amelynek elsajátítására az egyetem csak részben ad lehetőséget. A tanfolyam hároméves, elvégezheti mindenki, aki megfelelő elő* képzettséggel rendelkezik. Az írásszakértői tagozatra beiratkoz* hátik bármely egyetem hallgatója, a könyvtárira bármely bölcsész, a levéltárira azonban csak történész vagy irodalomszakos. A diploma elnyeréséhez vizsgát kell tenni. A levéltárnoki szakvizsga anyaga: leváltártan, diplomatika, kronológia, román paleográfia. A paleo* gráfusi, tehát magasabb levéltárnoki képesítéshez ezenfelül még egy tetszés szerint választott idegen paleográfiai vizsga is szükséges. Ezeket a részleteket a főiskola Carnetul studentuiui с kiad* ványa mondja el (2. kiad. Bucuresti, 1945), mely a hallgatók tájé* koztatására szolgál. Első felében ' részletes bibliográfiát ad a fő* iskola tantárgyainak irodalmáról. A bibliográfiát a tantárgyak elő* adói a tanítás céljainak megfelelően, lehetőleg széles körben állí* tották össze. Főleg román műveket ajánlanak, de alapos tájékozást engednek a nemzetközi irodalomban is. A szomszédos népek iro* dalma aránylag kevéssé van képviselve. Olyanféle mulasztás ez, amilyenhez hasonlót saját multunkból, sőt jelenünkből is lehetne idézni. A dunai népek közös hibája, hogy csak magukat, vagy a nagy nemzetközi eredményeket nézik. Egymást nem ismerik kielégítően. Reméljük, hogy a következő évek javulást hoznak ezen a téren. Ügy vélem, nem lesz érdektelen, ha — ugyancsak az idézett kiadvány alapján — vázolom a főiskola tanrendjét. Az első évben a heti óraszám 18, a másodikban 21, a harmadikban 16. Ez a levél* tárnoki szakon a következőképen oszlik meg: (első év) módszer* tan (2), román paleográfia (5), kronológia (1), latin, szláv és görög paleográfia (2—2), belföldi források (2), könyvtártan (1); (máso* dik év) román paleográfia, epigráfia (1), diplomatika (2), régi 21*