Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Elekes Lajos: Román levéltári kiadványok / 318–326. o.

322 SZEMLE mâneasca, scrierea chirilicä. — Bucuresti). Az album gyakorlati célt szolgál, tanítani akar. Rövid, de alapos bevezetést ad a cirill ábécé=ről, annak román nyelven való használatáról, a rövidítés sek és a kötések technikájáról, az átírási módokról és egyes jellemző sajátságokról. Ezután közli a kiválasztott szövegek rövid regesztáját, s végül negyvenegy táblán, facsimilében magukat a mintadarabokat. A kiválasztás szempontja itt is szembeszökően gyakorlati: lehetőleg teljes tájékozást kíván nyújtani a román» nyelvű, cirillbetűs szövegek sajátságairól, fajtáiról, helyi váltó* zatairóL Közöl nyomtatványokat, XVI—

XIX. századi kódexe= ket és okleveleket, illetőleg egyéb, folyóírással készült darabokat. Végül három külön tábla jellegzetes kötésekkel, kezdésekkel, aláírásformákkal foglalkozik. Az album nyomán, hasonló elvek szerint készült A. Sacer= doteanu szerkesztésében a Culegere de facsimile peniru Scoala de Arhivistica с sorozat, mely, mint már címe is elárulja, kifejezetten a levéltárnokképző főiskola munkáját kívánja megkönnyíteni, ered= ményesebbé tenni. A román terület, mint az egyik kötet bevezetése mondja, különböző műveltségek összeszögellési pontján feküdt. Valamennyi hatott a román műveltség fejlődésére. Innen van, hogy a román történet írott forrásanyaga szokatlanul soknyelvű, meg= értéséhez okvetlenül szükséges legalább a latin, a szláv (a speciális szlávoromán), a görög, a török és természetesen a román nyelv és írásgyakorlat fejlődésének ismerete. Ez a román történetkutatóra igen nehéz feladatokat ró, a levéltárnokra még nehezebbeket. A sorozat eddigi kötetei: a latin M. Hóiban főiskolai tanár és O. Sacerdoteanu egyetemi asszisztens gondozásában (Bucuresti, 1942), a román (A. Sacerdotenau levéltári főigazgató, egyben a levels tárnokképző főiskola vezetője, Bucuresti, 1942), a görög (A. Sacerdo= teanu és M.'G. Regleanu főlevéltárnok, Bucuresti, 1942), a szláv (A. Sacerdoteanu és D. P. Bogdán főiskolai tanár, Bucuresti, 194?) és a török (H. Dj. Siruni, Bucuresti, 1945). Örömmel látnánk még egy magyart is, ami annyival indokoltabb volna, minthogy a jelen= legi román államterület levéltári anyagának egy tekintélyes része magyar nyelvű. Hasonló okból indokolt volna egy német füzet kiadása is. Az eddigi kötetek beosztása a következő: rövid regeszta, utána a szöveg (néhol csak a formális részek), megjegyzések az ere= deti hollétéről, sajátságairól és az esetleges közlésekről, s végül átlagban húsz=huszonöt facsimile. Az anyag összeválogatása ugyanúgy gyakorlati szempontok szerint történt, mint az album esetében. A cél az, hogy a főiskolai hallgató lehető tág fogalmat kaps jon egy=egy írásnyelv használatáról, elterjedéséről, sajátságairól. Ennek megfelelően a román füzet, mely a XVI. századra korlátozó* dik (az újabb fejlődést a Bianu=Cartojan=féle album ábrázolja!), vajdai kiadványok mellett egyháziakat és magánosoktól származó* kat is közöl. Kisebb javításokat néhol bizonyára lehetne eszközölni, talán a következő kiadások alkalmával erre is sor kerülhet. A latin füzetben például a 11. szám kivételével kizárólag a magyarországi