Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - IRODALOM - Kovács Lajos: Házi Jenő: A levéltárnokképzés kérdése. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének évkönyve IV. Budapest, 1943. / 294–298. o.

296 IRODALOM Az 1929. évi törvényről negatív megállapításba foglalja ítéle» tét: «nem hozott olyan megoldást a képesítés terén, amelyről elis» méréssel lehetne megemlékezni». Szerinte az idézett törvénynek az a hibája, hogy a doktori címet nagy mértékben felértékelte, legalább is levéltári viszonylatban. A képesítések bírálata után azt veszi vizsgálat alá, hogy mi a legkisebb mértéke azoknak az ismereteknek, amelyek híján a levél» táros nem töltheti be hivatását eredményesen. Elsősorban a hiva» talos ügyvitelben dívott latin és német nyelv ismeretét kívánja meg, amelynek megfelelő olvasási készséggel kell kapcsolódnia, vagyis a levéltárosnak minden magyar, latin és német nyelven írt újkori szöveget el kell tudnia olvasni, hozzáértve a rövidítések feloldását. Az elméleti ismeretek sorában a magyar közjog, a magánjog és az egyházjog legfontosabb tételeinek ismeretét és a magyar történe» lemben való alapos jártasságot kívánja, továbbá főleg vármegyei levéltárosoktól a címertan, a pecséttan és kronológia alapelemeinek ismeretét. A felsoroltak valóban elengedhetetlen ismeretek, de ha a kér» dés lényegére tapintunk, nem elégedhetünk meg ennyivel. Ne feled» jük, a szakszerűen képzett levéltáros bármely levéltári anyagnak teljes készültségü magyarázója kell, hogy legyen, és pedig nemcsak nyelvi tekintetben, hanem tartalmi vonatkozásaiban is. Minthogy pedig az általa őrzött iratok túlnyomó része olyan korszakban jött létre, amikor mind a közigazgatás, mind pedig a jogintézmények eltérők voltak a jelenlegiektől, a helyes értelmezés érdekében meg kell szereznie az idevágó ismereteket. Az elsajátítandó jogi ismére» tek körét tehát inkább így kellene felsorolni : alkotmány és jogtörté» net, a közigazgatás története és a jogtudományi ágak jelenben érvé* nyes alapelemeinek ismerete. Tapasztalás szerint a törvényhatósági levéltárosok többsége pályája során feltétlenül kapcsolatba kerül középkori oklevelekkel, így bizony oklevéltani és középkori paleo» gráfiai ismeretekre is szüksége van. Végezetül ne feledkezzünk el a gyakorlati vonalon mozgó korszerű levéltártani ismeretekről sem. A levéltártan a képzett levéltáros felkészültségének a tengelyében kell, hogy álljon. Mindent egybevetve, nagyjából az i883=ban fel» állított követelményekhez jutunk el, csak az azóta eltelt fejlődés kíván meg pontosabb körülírást és némi kiegészítést. Nagyon helyes H.»nak az a megállapítása, hogy az általa kívánt ismereteket részben a jogtudományi, részben a bölcsészeti kar nyújtja, de egyik sem valamennyit. Fűzzük még hozzá, hogy egyik» másik ismeretkörben az, amit az egyetem nyújt, nem üti meg a levéltáros számára szükséges mértéket. Ilyen a közép» és újkori latinság, továbbá az alkotmány» és jogtörténet, valamint a közigaz» gatás története. Az egyetem kiváló latinszakosai is nagy zavarba kerülnének, ha egy az elmúlt századok ügyintézése során létrejött körmönfont latinnyelvű fogalmazványt kellene lefordítaniuk; a joga» szók alkotmány» és jogtörténeti tanulmányaik elvégzése után is az elmúlt idők jogintézményei közül csak a legfontosabbakat ismerik. Aki a levéltári fogalmazói vizsga eltörlése után kezdte levéltárosi