Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - IRODALOM - Kovács Lajos: Házi Jenő: A levéltárnokképzés kérdése. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének évkönyve IV. Budapest, 1943. / 294–298. o.

IRODALOM 297 pályáját, saját szorgalmából igyekezett megszerezni a felsorolt isme= reteket, ha valóban meg akart felelni feladatainak. Kétségtelen, hogy az érintett ismeretek elsajátításának nem feltétele a doktorátus, e tekintetben H.=nak igaza*van. Világítsuk meg azonban ezt a kérdést más oldalról is, összekapcsolva a levél= táros tudományos működéséről tett megállapításaival. Szerinte a tudományos működést nem állíthatjuk követelményként a levéU táros elé. Abban az esetben, ha történetírói működésről van szó, szintén elfogadhatjuk a tételt. Vigyáznunk kell azonban nagyon a kifejezésekre, mert a kérdés összefügg a levéltárosok, s általában a levéltári munka megbecsülésével, értékelésével. Ha ezt szem előtt tartjuk, mind a doktorátus, mind pedig a tudományos munka tekin= tétében máskép kell fogalmaznunk ítéletünket. A levéltáros működése elvileg a maga egészében tudományos jellegű. Annak kell tekintenünk, mert csak magasfokú szakismeret tek birtokában, sajátos módszerek alapján végezhető kielégítően, és nem függ attól, hogy eredményei nyilvánosságra kerülnek=e tör* ténelmi vagy levéltárügyi szaktanulmányok közzététele útján. Épúgy tudományos jellegű és értékű a munkássága, mint például a zoológusé, aki szakismeretek birtokában a kezéhez eljutó anyagot helyesen meghatározza, majd rendszerbe foglalva felállítja, illető= leg beosztja, de munkájának eredményeit nem teszi közzé. A köz= lések elmaradása nem a tudományosság, hanem az irodalmi pro= duktivitás vonalára tartozik. A hivatali feladatait betöltő levéltáros feltűnést nem keltő mun= kássága közérdekű hatást fejt ki. Gondoljunk csak a közigazgatást érdeklő ügyekben nyújtott szakvéleményekre, a tudományos kuta= tók útbaigazítására, a levéltári anyag ismertetésére, vagy az általa« nos levéltári katalógus készítésére. Ezek a kiragadott tételek pedig csak egy részét teszik annak az elmaradhatatlan munkának, amelyet minden levéltárnak el kell végeznie, és amely a sajátos szakismere» tekét és módszereket nem nélkülözheti. Az már egyéni adottság és alkalom kérdése, hogy a munkája során kialakuló meglátásait hozzá= férhetővé teszi=e az érdeklődők nagyobb körének is. A ferde közfelfogás szerint ítélünk, amikor az egyének tudó* mányos jellegét és értékét kizárólag irodalmi tevékenységük alap= ján bíráljuk el. A nagyközönség a kellő nevelés hiánya miatt sokakat tekintett már tudósnak értéktelen, szakszerűtlen, de a közfigyelmei magukra vonó, tudománykodó alakban közzétett írásműveik alapján, és mindannyian ismerünk komoly tudományos készültségű szak= embereket, akiknek alig van irodalmi munkásságuk. Ez utóbbiak sorába tartozik a kellőkép felkészült levéltáros is, ha nem fejt ki irodalmi működést. A tudományos grádusnak a kifejezésre juttatója első fokon manapság a doktori cím használatára való jogosultság. Ezt a grádust nálunk az egyetemek nyújtják az előírt feltételek betöltése esetén. Nézetem szerint éppen a levéltári pálya tudományos jellegének a kifejezésre juttatása, az egész levéltárosi kar tekintélyének eme= lése érdekében a doktorátus megszerzése előfeltétele kell, hogy