Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyari László: Pecsétmásolatok készítése / 290–292. o.

292 KISEBB KÖZLEMÉNYEK összeragasztva. A csíknak a negatívnál magasabbnak kell lens nie, hogy a készülő pozitívot is körülfogja. Azután híg gipsz* keveréket készítünk, ebből előbb keveset öntünk a negatívra s ott az egyik finomszálú ecsettel eligazítjuk, hogy a finomabb mélyedések is megteljenek gipsszel, majd lassankint a papír= csíkkal bezárt teret egészen kitöltjük gipsszel. Miután a gipsz megszáradt, levesszük a papírszalagot, majd a negatívot és a pozitívot egymástól lassan szétválaszt= juk. Ezután kevés vízben a festékből annyit oldunk fel, hogy a pozitívot kétszer=háromszor átkenve, szép világosbarna árnyalatot kapjon a pecsétmásolat, ez a színezés ugyanis tapasz* tálat szerint a legalkalmasabb, ha a gipszpecsét esetleg később fényképezésre kerül. Nagyon jó színt érhetünk el úgy is, ha a gipszmásolatot felfordított pohár vagy üvegbura alá helyez* zük, s erős, nikotintartalmú cigaretta füstjét engedjük a bura alá. Hogy a másolat tartósabb legyen, felületét alkoholban hígított sellakkal átkenjük. A fentebb leírt módon az eredeti minden vonását vissza* adó nagyon szép gipszmásolatot állíthatunk elő a pecsétek egy=egy oldaláról. Ha az egész pecsétről akarunk másolatot készíteni, úgy már a sokkal körülményesebb eljárásra van szükség, több darabból álló negatívot kell az eredetiről le= vennunk- Magyarí László.