Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

PÁPAI FELHATALMAZÁSOK 147 folyásáról. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy Deésy nem tudta igazolni megkereszteltetését. Már pedig Rómában bizalmat* lanok voltak az erdélyi vallási állapotok iránt. Deésy szorult hely= zetén Rathonius István nevű földije igyekezett segíteni, aki a Cols legium Urbanum papnövendéke volt. Rathonius sajátkezű aláírása* vai bizonyította, hogy Deésen, ahol két évet töltött mint iskolásfiú, jól ismerte Deésyt és szüleit, rokonait. Az atya kálvinista volt ugyan, de az édesanya buzgó katolikus, nővérével és öccsével együtt. Deésy rokonsága a katolikusokból, kálvinistákból és ariánusokból (unitáriusok) álló város legelőkelőbb családaihoz tartozott. Ratho= nius tehát mindenben igazolta Deésyt. Végül a Kongregációban figyelembe vették még a loretói illír kollégium jezsuita rektorának és Millini bíborosnak véleményét, hogy a török birodalomban katolikusok és kálvinisták általában megkereszteltetik gyermekeiket. Mindez azonban nem elégítette ki a Kongregáció bíborosait és az 1634 nov. 2i*iki gyűlésen résztvevő VIII. Orbán pápát; minden kétséget kizáró bizonyítékot követeltek Deésy megkeresz= teleséről. Az ügy csak 1638 tavaszán került újból a kongregációi gyűlések tárgysorozatába, amikor a nápolyi bíboros is sürgette Deésy-felszentelését, és a nápolyi inquisitio hivatalos bizonylatban megkereszteltnek nyilvánította Deésyt (eum habendum esse pro baptizato). A márc. 2Cr=iki és az ápr. 20=iki ülés a római általános Inquisitio=hoz, a Sant' Officio Kongregációhoz utalta az ügyet. A Sant' Officio felszólította a nápolyi inquisitiót, hogy adja elő azo= kat az okokat, amelyek őt döntésre késztették. A hosszadalmas ügy 1639 nyarán zárult le, amikor Deésyt végleg felszentelték. Július havában mint csak kevéssel előbb felszentelt pap apostoli missziót kért, hogy hazájába visszatérjen. Arch. Prop. Mem. vol. 394. f. 362. г., J6J. г., 364* r-r 36?. г.; Vol. 40°- f- 483. г.; Act. vol. 13. f. 8?. г. lójg. XL Szalinai István bosnyák ferences, az erdélyi misz* sziók főnöke 1638 júl. ?=én Köszvényesről felmentést kért a Kongre= gációtól Domonkos (Damokos) Kázmér ferences kisegítőtestvér részére, hogy a laikus állapotból a clericusok közé átmehessen és, noha mutatóujj-áról hiányzott a köröm és a hús, a kánoni szabálytalanság alól való felmentéssel pappá szentelhessék. Kázmér testvér Kösz= vényesen született, a magyarországi Szűz Ívlária=rendtartomány tagja volt, és rokonai látogatására jött haza, akiket sikerült meg= térítenie. Ha pappá szentelik, sok jót tehet a nemesi kastélyokban a katolikus vallás érdekében. A levelet Loparai István szerzetes pap, Szalinai munkatársa vitte Rómába. Az 1639 jan. 17=iki kongre= gációi gyűlés pártolólag terjesztette az ügyet a pápához : «.. . si Sanctissimo placuerit, dispensando cum fratre Casimiro Darmo= kos (!) Transylvano, si idoneus fuerit, ut a quocumque etc. ad Ordines Sacerdotium inclusive non obstante sit in Religionem Franciscanam receptus ut laycus in eaque ut talis professus fuerit, si tamen iudicio Ordinatoris defectus summitatis indicis manus eius non obstet vei ob impotentiam vei ob deformitatem : ob penuriam et ob testimonium Stephani de Lupára socii eius in mis= 10*