Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

148 GÁL LA FERENC sione de vita exemplari et bonis moribus et progressibus Casimiri in conversione haereticorum illarum partium. Eodem die Sanctis* simus» ... A Kongregáció jan. 22=én értesítette Szalinait a kegy adományozásának megtörténtéről. A levélváltás közben Szalinai 1639 márc. 2?=án megsürgette a felmentést, mire a Kongregáció jún. 2?=án megnyugtatta, hogy Loparai már magával viszi a határo= zatról szóló okiratot. A dispenzációnak volt azonban egy feltűnő hiányossága: nem emelte ki, hogy a felszentelő püspök a szentelési időközök mellő= zésével is felszentelheti Kázmért. Már pedig ez fontos mozzanat volt, mivel Erdélyben nem volt püspök. Szalinai Rómába menesz= tette tehát Kázmért, aki a következő kérvényben kérte a felmentés kiszélesítését: «Beatissimo Padre, Frà Casimiro Transilvano de' minori osservanti che serve nella missione del Padre Salines in Transilvania essendo stato dispensato da Vostra Santità nella Sacra Congregatione de Propaganda fide, che possa ordinarsi alli Minori e Sacri Ordini usque ad Sacerdotium inclusive, attesa la penuria estrema de'Sacerdoti che hanno li Cattolici di quella Provincia e non essendo stato posta nel breve la clausola che si possa ordinäre in tribus diebus festivis, è supplicata Vostra Santità a dar ordine che li sia spedito,un altro brève extra tempóra acciö possa quanto prima ordinarsi e ritornar alla detta Missione spedito che sarà dalla Sacra Congregatione suddetta alla quale è stato mandato per bisogni di detta missione. Che etc. Quam Deus etc.». A rendi főelöljárók megbízásából Torquato de Lupis rendtárs megvizsgálta Kázmért és alkalmasnak találta a papságra. Ennek alapján a pápa elrendelte a brève kiállítását. A pápa megengedte, hogy az ő római általános helytartója vagy általa megbízott más püspök végezze a szentelést. Csupán azt kötötte ki, hogy a mutatóujj csonkasága «non sit talis vei tanta ex ea proveniat deformitás, quae scandalum generet in populo aut divinis praestet impedimentum super quo eiusdem Vicarii vei Antistitis conscientiam oneramus» . . . Kázmér 1639 dec. i9=én és 1640 febr. 20=án már felszentelt papként szerepel a Kongregáció előtt. Loparai István 1Ó42 febr. 23=án hálás köszönetet mondott a rendtárs felszenteléséért és kérte a Kongre= gációt, hogy ne engedje a tatár misszióba, ahová indulni kívánt, hanem hagyja meg Erdélyben. U. o. Mem. vol. 400. f. 27. г. ; Lett, rif. vol. 81. f. 261. г., 2Ó2. г., 263. г., 2Ó6. г.; Vol. 82. f. 189. г.; Vol. 85. f. 40?- г.—404. г.; Act. vol. 13. ft 221. г., 428. г.; Lett, volg. vol. 17. f. 7. v.; Vol. 9. f. no. v.; Seer. Brev. vol. 878. f. 19. г.; Karácsonyi J.: i. m. II. 220. 1. 1640. XII. 3. A negyvenes években a püspökkinevezési jog körül folyt viták következtében kevés a felszentelt püspök, aki papokat szentelhetne. Giovanni Battista Astori konventuális társ tományfőnökfeltárta a helyzetet, egyúttal ismertette a lelkipásztor* kodás és hitterjesztés általa elgondolt" módját, a papszentelésekkel kapcsolatban a következőket kérte a magyar püspökök részére: «. . . ut non servatis interstitiis, extra tempóra certum numerum clericorum ad omnes Ordines promoveri possint. Нас enim ratione