Levéltári Közlemények, 24. (1946)

Levéltári Közlemények, 24. (1946) - Galla Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából : első közlemény / 71–169. o.

146 GÁL LA FERENC Szent Ignác fiaival azonos szellemben és egyenlő buzgalommal munkálkodott mind az olaszországi hitélet fellendítésén, mind a keleti missziókban szakadárok és pogányok között. Ebben az idős ben a teatinusoknak Georgiában, sőt Kelet*Indiában is voltak missziótelepeik. Különös érdemeket szereztek azzal, hogy a hazájuk= ból kiűzött és a török birodalomban, sőt Európa különféle kereske= delmi gócpontjaiban szétszórtan élő örményeket nagyszámmalvisszavezették a katolikus Egyházba. A XVII. század húszas évei* nek végén Kyrillos Lukaris konstantinápolyi szakadár pátriárka, minthogy a Rómával való egyesülésnek esküdt ellensége volt, és erős sen hajlott a kálvinizmusra, az angol, holland, sőt velencei követek segítségével elérte a Portánál, hogy a nagyvezir iÓ28=ban a jezsuitáé kat elűzte Konstantinápolyból. A küzdelem folyamán a teatinusoks nak, akiket a Propaganda Kongregáció helyezett a missziós munka e fontos őrhelyére, nevezetesen Giovanni Filonia georgiai hitters jesztőnek is harmadmagával el kellett hagynia a fővárost. Pedig már belemelegedtek a térítő munkába. Georgiában is legyőzték az első évek akadályait, noha eleinte hosszú időn át csak fagyökerekből tengődtek. Az Itáliába visszatérő szerzetesek a francia követ kérésére magukkal vitték Deésyt és társát azzal a meghagyással, hogy Mes= sinába helyezzék el őket. A társ valószínűleg a jezsuitarendbe lépett. «Az isteni Gondviselésben és a Boldogságos Szűz anyai pártfogásás ban rendületlenül bízó» Deésy az idegenben csak még jobban megs edződött hitében, és elhatározta, hogy szerzetbe vonul vagy világi pap lesz. Messirïa helyett Nápolyban kötött ki, ahol a teatinusoks nak virágzó intézményeik voltak. A Santa Maria Maggiore=koloss tor egyik szerzetesének, Odoardo de Colledi vezetése alatt példás lelki életet élt, gyakran járult a szentségekhez, miközben Buons compagni érsek, a Sant' Eustachiosbazilika címét viselő bíboros, nagylelkű anyagi támogatásával teljes öt éven át az egyházi tudomás nyokban tökéletesítette magát. Tanulmányainak befejeztével az érsek Rómába, a Propaganda Kongregációba irányította, hogy misszióspappá szenteljék. Deésy kérvényt nyújtott be a Kongregációhoz, hogy őt «ad titulum missionis, extra tempóra» és, mivel saját püspökétől nem volt elbocsátója, elbocsátólevél nélkül pappá szenteljék. Rómában megismerkedett Angelo da Sonnino és Francesco Antonino da San Felice konventuális misszionáriusokkal, akik a rendi egyetemes káptalanról Kelet=Magyarországba készültek visszautazni. Úgy gons dolta, hogy felszentelése után hozzájuk csatlakozik. A Kongregáció, mielőtt a felmentést megadta volna, a trentói zsinat előírásai értele mében különféle személyi bizonyítványok felmutatására kötelezte az akkor már huszonnyolc éves Deésyt. Ő azonban csupán a nápolyi érsek és Filonia írását tudta felmutatni erkölcsi életéről és főképen a szentírástudományban végzett eredményes tanulmányairól. Azon= felül mellette volt Odoardo, akit a San Silvestrp in Capitesbazilika mellett levő rendházba helyezett át szerzete, ő személyesen tájés koztatta Ingoli titkárt a folyamodó erkölcsi magaviseletéről és élete