Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Jankovič Vendelin: Megjegyzések a szlovák levéltárügy problematikájához / 86–99. o.
96 JANKOVIC VENDELIN az államnak mint a különböző közigazgatási működések hordo= zójának levéltára. Azt vethetné valaki ez ellen, hogy itt vala* milyen monstrumot akarunk megvalósítani és hogy valamely intézet többet követel magának, mint amennyit elbír. Aki így érvelne, ne felejtkezzék meg két tényről, amelyekkel mint már meglevőkkel kell számolni. Szlovenszkóban a közigazgatás mű= ködésének eredményeképen máris sok levéltár van; 50—35 év múlva, mikor ezek az iratok már a szó valódi értelmében levél= tárakká válnak, kell, hogy valaki majd ezekről is gondoskodjék. Es ha nem jön időben valami megfelelő szabályozó intézkedés, akkor minden nagyobb közigazgatási hivatal mellett ipso facto levéltári hivatalok keletkeznek, külön személyzettel, különálló dologi költségvetéssel, miként az a bécsi és prágai levéltáraknál történt. Mindenütt az egyes levéltárak különleges szükség* léteinek megfelelően külön elvek szerint fognak eljárni. Nem lesz együttműködés és egységes eljárás, hanem minden egyes levéltár éberen aggódva fog őrködni szuverenitásának érintet* lenségén. Az egységes közigazgatási levéltár gondolatának a részleges levéltárakkal szemben szak* és pénzügyi szempontból vannak előnyei. Biztosítja az összes levéltárak egységes igaz* gátasát, s ennek szakszerűbb működését, mert a központi levél* tárban lesz elegendő személy, aki a különböző levéltári kér* désekben specialista lehet. Nagyobb tisztviselőlétszám esetén meglesz annak a lehetősége is, hogy akár a levéltárak szervezete, akár a levéltári publikáció terén nagyobb vállalkozások indul* hassanak meg, amilyenekhez a részleges levéltárak alkalmas zottaik érdeklődésének szétszóródottsága következtében nem juthatnak hozzá. Az egységes levéltár megszervezése legalább harmadával olcsóbb is, ugyanúgy, ahogy bármely nagyobb hivatalban egy harmaddal több munkaerő szükséges, ha közös tisztázó személyzet helyett minden ügyosztálynak külön tisztázó része van. Még egy példával illusztrálom az egységes levéltár előnyeit. Ma a kézikönyvtár már minden levéltárban mellőz* hetetlen. Ha minden rész=levéltárnak meglesz a kézikönyvtára, közülük egyik sem lesz teljesen megfelelő. A központi levéltár* nak azonban lehet olyan könyvtára, amely bizonyos irányban teljes és így betöltheti azt a hivatást, amit modern könyvtártól megkívánunk. A közigazgatási levéltár, amennyiben az egész közigaz* gatás levéltárát, annak minden fokozatában magába foglalná, területileg kényszerűségből az egész Szlovenszkóban szét volna szóródva. Egységes igazgatása csak eszmeileg volna biztosítva, a tényleges közvetlen igazgatást azonban, a pozsonyi központot kivéve, decentralizálni kellene. Bizonyos levéltári kerületeket
