Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.
82 KOVÁCS LAJOS elvesztését kimondó belügyminiszteri rendelet é% a budapesti illetőség törlését elrendelő tanácsi határozat. 2. Az illetőség megállapításával kapcsolatos összes ügyek* ben, vonatkozzanak azok munka* vagy cselédkönyv kiállítására, kórházi gyógyköltségek megtérítésére, szegények felsegélyezé* sere vagy ellátására, lelenc* vagy toloncügyekre, megőrzendők a budapesti illetőséget megállapító tanácsi határozatok, az illető* ségi községtől megszerzett illetőségi bizonyítványok s a vitás illetőséget megállapító felsőbbhatósági rendeletek. j. A katonai ügyeket illető iratok közül megőrzendők az egyes hadkötelesek állításügyére vonatkozó véghatározatok, a katonaszökevények nyomozására vonatkozó iratok s a katonai laktanyákra vonatkozó összes iratok. 4. Az anyakönyvi iratok közül megőrzendők a hibás anya* könyvi adatok kiigazítására vonatkozó határozatok s e hatá* rozatok alapokmányai; az utólagos házasság útján történt tör* vényesítésre vonatkozó határozatok s azok alapokmányai. 5. A hivatali rendre és ügykezelésre vonatkozó elvi jelentő* ségű határozatok és egyéb azonos tárgyú iratok. 6. Az iratok között fekvő összes eredeti okmányok. A selejtezés befejeztével a kiselejtezett nagyobb jelentő* ségű iratokról selejtezési jegyzék készítendő s a megőrzött iratokhoz csatolandó. A selejtezés menetéről részletes statisz* tika készítendő, amely egy=egy év selejtezésének befejeztével lezárandó s a tanácsnak bemutatandó. Egy=egy év selejtezésének befejezése után a kiselejtezett iratok megsemmisítés és a papíranyag értékesítése céljából átadandók a házinyomdának». Joggal tehető fel a kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan és milyen mértékben értékesíthető az ilyen selejtezési szabályzat. Kétségtelen, hogy 'a sablonos jellegű iratok selejtezése alkal= mával igen jó szolgálatot tesz. Azzal ugyanis, hogy sokféle ügyiratot megjelöl, megállapítva: melyik selejtezendő ki közű* lük, melyik őrzendő meg, az esetek túlnyomó részében meg= szünteti a kétséget. Az ügyintézés természetéből folyik azonban, hogy eleve nem lehet számolni valamennyi, az átlagostól eltérő esettel. Még a felsorolt csoportokban is fordulhatnak elő olyan külön* leges természetű esetek, amelyeket a legnagyobb körültekin= téssel alkotott szabályzat sem tud felölelni. Ilyenkor kell elő= térbe lépnie a levéltárnoki szakismereteknek és a hivatásszeres tétnek, valamint a rendkívüli esetek elbírálásához szükséges egyéni készségnek. Ezért kell különös gonddal eljárni a selejtezés végzése
