Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.
78 KOVÁCS LAJOS talanságrak vetett véget. A törvény végrehajtása előtt a testvér* városok képviselőiből 34 tagú bizottságot hívtak egybe, mely tárgyalásai során nemcsak a hatósági szervezet, hanem egyúttal az ügyintézés kérdéseit is részletekbe menően megtárgyalta és így sikerült biztosítani egységes alapelveken nyugvó ügyintézés életbeléptetését. Az akkor lefektetett alapelvek nem voltak előzmény nélküliek, teljes megszilárdulásuk azonban i873=hoz fűződik és lényeges változás azóta sem történt. Az ügykezelés módjának ez az állandósulása az egyik oka annak, hogy 1875 november iy=től kezdve a selejtezés egységesebb elvek szerint hajtható végre. De más szempontok is azt kívánják, hogy a selejtezési határ az 1873. év legyen. Vannak intézmények és jogok, ame= lyek átvészelték az i848=at követő jogtörést, legfeljebb jogi alapjuk, vagy külső formájuk szenvedett változást. Ilyen például a vámszedési jog, amit Budának és Pestnek i703=ban kiadott kiváltságleveleik biztosítottak. E jog érvényesítéséről az önkény* uralom idején külön intézkedések gondoskodtak, míg később a törvényes állapot helyreálltával az 1872 : XXXVI. t.=c. 10. §=a biztosította a főváros vámszedési jogát. Bár a szóbanforgó jog gyakorlása más és más alapokon folyt, illetőleg folyik, az intézmény lényegében ma is ugyanaz. 23 Adott esetben jó szol= gálatot tett, hogy a kérdésre vonatkozóan az önkényuralom korából fennmaradt iratokkal igazolni lehetett a jog gyakor= lásának folytonosságát. Hasonlókép igen fontos volt a fővárosi közületre, hogy a rendi korszakból, az önkényuralom idejéből és még későbbről is nemcsak a régi városi telekkönyvek maradtak fenn, hanem szépszámú telekkönyvi irat is. így i8«r4=ből fennmaradt egy telekkönyvi végzés, melyre hátiratként a bekebelezés fogana* tosítását hivatalos tollal rávezették. Ezt a formaszerűnek látszó és vajmi kevés történeti becset eláruló, közigazgatási szempont* ból elavultnak tekinthető ügyiratot, melyet sokhelyt könnyű szívvel kiselejteztek volna, a régi városi és a mai rendszerű telekkönyvek tanulságaival összeegyeztetve, sikerült eredmény* nyel felhasználni több mint százezer aranypengő értékű perben. Az 1861. évi országbírói értekezlet határozmányainak értel= mezese alapján bírói gyakorlatunk a régi városi telekkönyveket nem ruházza fel a Bach=korszak óta létrejött telekkönyvek bizo= nyitó erejével. Nagy jelentősége volt annak, hogy az 1854. évi bekebelezési kérvény segítségével, amely térmértékként még 23 Az egész országra kiterjedően az 1890 : I. t.«c. szabályozta a vámjogot.
