Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.
A SELEJTEZÉS BUDAPEST LEVÉLTÁRÁBAN 79 a régebben használatos egységeket tüntette fel, sikerült bevonni a régi városi telekkönyveket a bizonyítás anyagába. Az elmondottak alapján kétségtelenül megállapítható, hogy amikor jogtörés következtében új intézmények honosultak meg jogrendünkben, sőt általában, amikor a jogintézmények gyakoribb változásoknak voltak alávetve, az érdekelt közület anyagi jogainak megvédése érdekében lehetőleg mellőznünk kell a selejtezést, vagy csak a legnagyobb óvatossággal, szak* ismeretek birtokában engedhetjük meg. Van azonban általános érvényű szempont is,, mely a legnagyobb óvatosságra int min* den i87?=nál korábbi eredetű iratanyag selejtezésekor. i873=tól kezdve a szkematikusan intézett ügyek már igen nagy számban szerepelnek a székesfőváros levéltári anyagában. Az ilyen ügyiratok, amennyiben nem érintik a közület, vagy egyesek jogát és érdekét, rendkívül erősen selejtezhetők. Ami az ilyen anyag* ból történeti értékkel bír, az kevés; a történetstatisztikai adatok fenntarthatók a megfelelően vezetett iktató* és mutatókönyvek révén is. Ezzel szemben minél inkább haladunk visszafelé, annál kevésbbé találkozunk az ügyintézésnek ezzel a szkematikus alakjával. Mind az ügyintézés, mind annak írásbeli megnyílva* nulása egyénibbé válik, az egyéniség nagyobb méretű meg* nyilvánulása következtében pedig az anyagot is sokkal nehezebb elbírálni selejtezés alkalmával és sokkal nagyobb a veszedelem, hogy történeti, sőt közigazgatási és jogi érdekű darabok mennek veszendőbe. A nagyobb gondosság több időt is kíván a selej= tezéshez, a helynyefés lehetősége ellenben csökken, a selejtezés tehát kevésbbé nyújt segítséget. Természetes tehát, hogy az ilyen anyag selejtezésére csak akkor kerülhet sor, ha a többinek a selejtezése már befejezést nyert és így is csak akkor, ha egyéb körülmények parancsolólag megkövetelik. • * "• . Mikor Gárdonyi főlevéltárnok a selejtezés kérdésével kez« dett foglalkozni, már akkor nagy tömeget jelentett a székes= főváros levéltárában a IV. (katonai és illetőségi) ügyosztály iratanyaga. Mennyisége oly nagy volt, hogy általában megköze* lítette a többi ügyosztály együttes irattermelését, sőt i886*ban és i888=ban túl is lépte. 24 Túlnyomó része azonban szkematikus jellegű volt, vagyis selejtezése aránylag könnyebb feladatot jelentett. A IV. ügyosztály, mint katonai és illetőségi ügy= Összesen tíz ügyosztály volt ebben az időben.
