Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.
A SELEJTEZÉS BUDAPEST LEVÉLTÁRÁBAN 71 ható: 1. Közigazgatási iratok; 2. törvényszéki iratok; j. árva* széki iratok; 4. rendőrségi iratok; 5.számadási, gazdászatügyi, adóiratok és összeírások; 6. i849*től ioo4=ig keletkezett iratok. Az egyes csoportokba tartozó iratokat közigazgatási és egyéb szakemberekkel óhajtotta felülvizsgáltatni. Ezek azonban — elgondolása szerint — csak olyan iratot selejtezhettek volna ki véglegesen, amelyből több azonos szövegű példány van, egyéb* ként csak megjelölhették volna, mit tartanak szakszempontból kiselejtezhetőnek. Az általuk kiselejtezhetőnek nyilvánított dara* bokát a levéltár történeti szempontból vizsgálta volna még felül. Az új anyag selejtezésére nézve idézett 1904. évi előtér* jesztésében azt javasolta, hogy a tisztviselők már az ügy* intézéskor gondoljanak a selejtezésre. E célból az előadói ívek felső jobb sarkába nyomják a «Selejtezendő» szót, az ügyosz* tályt vezető tanácsnok pedig aláírás alkalmával utána írná annak az évnek a számát, melyben a kérdéses irat kiselejtez* hető, kivéve, ha egyelőre nem állapítható meg az irat selejté* zési éve. Előadói ívet nem nyerő beadványok esetében magukra a beadványokra nyomnák rá bélyegzővel a «Selejtezendő» szót. E megjelölések alapján az irattár a 15 évi irattári kezelési idő leteltével elvégezné a selejtezést, mielőtt az iratokat átadná a levéltárnak. Minthogy maradnának olyan iratok, melyek 15 év eltelte után még nem selejtezhetők, újabb 15 év eltelte után a levéltár is végezne selejtezést az említett megjelölések alapján. A javaslaton elejétől a végéig érezhető, hogy abban az időben Toldynak kevés szakképzett munkatársa volt. Ez magya* rázza, hogy mind a felelősséget, mind a munkát igyekezett minél nagyobb mértékben elhárítani a levéltárról. Különösen szembetűnő ez az újabb anyag esetében, melynek még törté* neti szempontból való elbírálását is a közigazgatásra akarta bízni. De az is nagyon látszik a javaslaton, hogy Toldy a selejté* zéssel igyekezett az iratanyag számára férőhelyet biztosítani, miután ez éppen a 9o=es években feltűnő mértékben növekvő irattermelés folytán egyre szűkebb lett. Ha nem fogadták el Toldy 1887. évi selejtezési javaslatát, még kevésbbé fogadhatták el az 1904. évit. A közigazgatás vezetői 1878 óta a levéltártól várták a selejtezés végrehajtását, az elmondottak szerint pedig a levéltár úgyszólván csak a felül* vizsgálás egy részét akarta vállalni. Mindenesetre el kell ismerni, hogy megfelelő tisztviselők nélkül levéltári szakmun* kát, így selejtezést sem lehet végezni. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága i9ii=ben gon* doskodott róla, hogy a levéltár tisztikarát a felmerült szükségle*
