Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában / 66–85. o.

A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában. A levéltári kérdések közül talán leggyakrabban kerül szóba napjainkban a selejtezés kérdése. Annak, hogy ezt a problémát egyre sűrűbben vetik fel szakkörökben, igen mélyen gyökerező oka van. Szakszempontok kívánják meg, hogy az iratvédelem köre egyre jobban kiterjesztessék, amellett az ügyintézés kor= szerű rendjénél fogva maga az irattermelés is rohamosan növe= kedik. Ugyanakkor azonban a létrejövő és szakszerű megőrzést kívánó iratanyag elhelyezésének és gondozásának kérdése még megközelítőleg sincs megoldva. Elsősorban a megőrzendő iratanyag és az elhelyezésére alkalmas helyiségek befogadóképessége között mutatkozó arány= talanság ösztönzi azokat, akik a selejtezés kérdését felvetik és napirenden tartják. A selejtezés hívei gyakorlati tapasztalatokon okulva hangoztatják a selejtezés elkerülhetetlen voltát, ellen= tétben azokkal, akik főleg elméleti elgondolásokra támaszkodva elutasítólag yiselkednek a selejtezéssel szemben. Az utóbbiak szeme előtt kétségtelenül az lebeg, hogy már úgyis sok értékes levéltári anyag semmisült meg és még több fog megsemmi= sülni. A megfelelő helyiség kérdése azonban több mint negyedszázad óta megoldhatatlan, és előreláthatólag igen so= káig tart még, míg ezen a téren komoly előrehaladás követ= kezik be. A felelősség, amely az őrizetére bízott vagy bízandó irat= anyagért terheli a levéltárnokot, minduntalan az elé a választás elé állítja, hogy feláldoz=e Összefüggő sorozatokat teljes egé= szűkben, hogy másokat megtarthasson, vagy pedig következe= tesen megállapított szempontok szerint külön=külön mérlegeli minden irat sorsát. Szerencsére anélkül, hogy tagadnánk a gondozásunkra bízott bármely iratnak valamelyes értékét, a legtöbb esetben könnyű szerrel megállapíthatjuk irat és irat értékbeli különb=