Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A családi levéltárak védelme / 41–51. o.
44 BAKÁCS ISTVÁN más képet kapunk a népességről, a jobbágyosztályról akár léleké számot, akár vagyoni helyzetet, akár népi hovatartozást illetően. 6 S ez természetes is: a való képet kevésbbé lehet megközelíteni a hivatalos összeírások alapján, amelyek kizárólag az állami adóztatás szempontjait vették figyelembe. így vagyunk a XIX. század eseményeivel is. Hogy miként állott egymással szemben a felszabadított jobbágy és a mind kisebb birtokra szoruló földesúr, arról az állami statisztikai adatokból csak hézagos képet nyerhetünk. Ha ellenben egyre szegényedő neme* seink napló jegyzeteit s gazdasági számadásait olvassuk: akkor a XIX. század második felének társadalmi élete is tisztán áll előttünk. A történetíró már különben sem elégedhetik meg a hiva* talos államgépezet működésének vizsgálatával, a végeláthatatlan irattömegek tanulmányozásával, hanem az államhatalomtól független személyek és testületek iratanyagára fordítja a figyelmet. Amikor Fraknói Vilmos kezdeményezésére az ősi Kállaynemzetség i875=ben hatalmas levéltárát a Magyar Nemzeti Múzeum őrizetére bízta, Trefort Ágoston vallás* és közoktatás* ügyi miniszter á családhoz intézett köszönősoraiban a követ* kezőket írta: «A letűnt századok háborúi és viharai úgy nyil* vános, mint magánlevéltárak egy nagy részét megsemmisítvén, a hazai történetírásra nézve számos adatok veszendőbe mentek s ennélfogva számosak még azon hiányok és hézagok, melyek= nek betöltése, számosak azon események, melyeknek felvilágosítása a történeti kutató feladata. Ezen feladat sikeres megol= dását az enyészettől kedvező körülmények folytán megmentett magánlevéltárakban őrzött adatok felhasználása kiváló mérték* ben mozdítván elő, a családi levéltáraknak a történetíró szá* mára megnyitása, az azokban rejlő kincsek közzététele a hazai történetírás előmozdításának egyik főfontosságú tényezőjévé vált". 7 Mennyire időszerűek ma is ezek a közel háromnegyed évszázaddal ezelőtt elhangzott megállapítások! Nagyon tanulságos azoknak a módozatoknak az áttekin* tése, amelyekkel a különféle országok a családi levéltárak vedel* mérői gondoskodni igyekeztek. Nyilvánvaló, hogy a legegy* szerííbb az lenne, ha a családok maguk gondoskodnának levél* táruk korszerű védelméről, őrzéséről, leltározásáról s azt Iehe* tőség szerint a kutatás számára is hozzáférhetővé tennék. De ennek nagy akadályai vannak. Elsősorban az, hogy a levéltárak 6 Szabó I.: A magyarság életraj2a. (Budapest, 1941) 122. s köv. l> 7 Országos Levéltár, Magyar Nemzeti Múzeumi főigazgatósági irattár 30/1876.
