Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A családi levéltárak védelme / 41–51. o.

A CSALÁDI LEVÉLTÁRAK VÉDELME 43 ismerjük meg belőlük.

4 A hazánkon végigszántó gazdasági csa= pások, aszályos esztendők, pestisjárványok, a barokk pompában tobzódó fó'urak költekező életmódja, s mindezeknek sanyarú következményei az ország adózó népének, a jobbágyságnak életviszonyaira — szinte megelevenednek a családi levéltárak adataiból. S mindezt oly családi levéltárakból ismerhetjük meg, amelyeknek anyaga a középkortól napjainkig terjed. Tévedés volna ugyanis minden olyan álláspont, hogy a nemesi jogok megszűnésével a családi levéltárakat is lezártaknak tekinthetjük, s így az utolsó évszázadban keletkezett iratcsomagjaik már nem értékesek. A nemesség elszegényedését, hivatalba tódulását: egyszóval a XIX—

XX. század fordulójának társadalmi fejlő* dését aligha fogjuk megérteni kizárólag a különböző kormányszerveknek az úrbéri kárpótlásokra vonatkozó ügyirataiból, vagy a regényírók bármily művészi munkáiból. A századforduló társadalmi életében egyének és családok: a magyar nemesi osztály tragédiája játszódott le s ennek történetét csak leg= bensőbb családi iratokból ismerhetjük meg. Természetesnek tarthatjuk, hogy nemes családaink éppen ennek az utolsó év= századnak iratait: legyenek azok gazdasági feljegyzések, naplók vagy családi levelek, vonakodnak leginkább a köz számára hozzáférhetővé tenni. Ha azonban ezt az értékes iratanyagot pusztulni engedjük, a jövő történetírójának teljesen hamis képe lesz a közelmúlt társadalmi életéről. Kétségtelen, hogy a kuruc* háborúk korának családi levelezését — mondjuk a háborúban levő férj s otthonmaradt feleség között — a történelmi forrás* érték szempontjából nem tarthatjuk becsesebbnek az 1914—i8=i világháború idejéből származó hasonló levelezésnél: mindkettő egysegy korra nézve egyazon művelodés= és társadalomtörténeti értékkel bír. De a családi levéltárak nemcsak a nemesi osztály, a levéltár* tulajdonos család múltját tárják fel, hanem a jobbágyság életét is megismertetik. A múlt század történetírója a török kiűzése utáni Magyarország népi képét főleg az 1715—1720. évi országos összeírásból rajzolhatta meg, amelynek számadatait Acsády Ignác a kilencvenes években ki is adta.

5 Ha ezeket az országos összeírásokat összehasonlítjuk akár az egyes családi levéltárak* ban levő összeírásokkal, akár az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones c. gyűjteményének összeírásaival: teljesen 4 Galánthai és fraknói gróf Esterházy Antal levelei feleségéhez, gróf Nigrelli Máriához, 1701—1706. Nyomtatás alá rendezte, jegyze* tekkel ellátta és a bevezetést írta : Szabó I. (Budapest, 1940). 6 Acsády I.: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korá= ban. (Budapest, 1896.)