Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - SZEMLE - Istványi Géza (1912–1943) / 417–419. o.

418 SZEM LE 1936 szeptemberében került közénk, miután előbb a Pázmány* egyetemen teljesített hivatali szolgálatot. Alig kezdte meg munkáját, elhívta egy másik, kérlelhetetlen kötelesség: október folyamán katonai szolgálatra vonult be, ahonnan csak a következő esztendő vége felé került vissza. Elete ettől fogva e kettős kötelességteljesítés jegyében folyt: hivatali működését többször szakították meg a katonai szolgálatnak hosszú hónapokra, félévekre terjedő szakaszai, míg ez utóbbi végül áldozatul nem kívánta fiatal életét. Nehéz megérteni, hogyan, maradt emellett ideje és kedve tudományos munkájával foglalkozni; és mégis, számos kisebb*nagyobb cikk, köztük nem egy kiváló értékű, alapvető fontosságú tanulmány őrzi emlékét, olyan munkák, amelyek távolról sem fejezik ki ugyan mindazt az értéket, ami gondolatcsira formájában vagy félig, sőt egészen kész alakban benne volt, de jól érzékeltetik a veszteséget, amely korai elhunytával érte a magyar történetírást. Szorgalma, páratlan munkabírása, kedélyének s egész szervezetének csaknem lebírhatatlan életereje képesítette erre a hatalmas teljesítményre, azok a nagyszerű tulajdonságok, amelyeket munkatársainak szám* talanszor volt alkalmuk csodálni. Az Országos Levéltár anyagában is számos nehéz, főleg rendé* zési munkálat őrzi kezének nyomát. Már az 19-57. ^

v végén bekap* csolódott az itt folyó munkákba; részt vett az 1790—9t=i ország* gyűléstől kiküldött bizottságok anyagának (commercialia et com* missariatica) rendezésében. Később a Magyar Nemzeti Múzeum őrizetére bízott családi levéltárak rendezéséhez osztották be. Itt töltötte hivatali szolgálatának túlnyomó, i9^8stól i94i=ig terjedő részét, s bár ebben az időben többször volt katona, számos családi levéltár: így a baracskai és abonyi közbirtokosság, a Koronghy Lippich, a br. Kazy, a Benedicty, a Pápay=Komlóssy Guthy, a Dalmady, a Darvas családok levéltárának mai rendje dicséri szak* avatott kezének munkáját. Tevékeny részt vett a levéltártudománynak, illetőleg az ezzel kapcsolatos történelmi segédtudományoknak művelésében. Külö* nősen az oklevéltan és az írástörténet érdekelte; híve volt annak az új iránynak, amely az írást a társadalomfejlődés tükrének, jellemző járulékának, rendező elvének tekinti, s tanulmányaiban mindig az írás és a társadalom benső, szerkezeti Összefüggéseit kutatta. El* hanyagolt, jóformán ismeretlen területet vett vizsgálat alá, a provin* ciális, megyei írásbeliség kialakulásának problémáját, s idevágó megállapításaival olykor egészen .váratlan, éles fényt vetett társadal* műnk fejlődésének egyik=másik nem is sejtett rugójára, homályos mélységébe. Tanulmányainak javarésze az Országos Levéltár hatal* mas, kiadatlan okleveles anyaga alapján készült, s legfontosabb műve, «A generális congregatio» című mélyenszántó értekezése a Levéltári Közlemények 1939. és 1940—41. évi folyamaiban je= lent meg. Levéltári munkásságának utolsó szakasza egy nagyarányú munkálat jegyében indult. 1941 tavaszán és nyarán kísérlet történt egy a kutatás számára hozzáférhetetlen nagy kormányhatósági