Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - SZEMLE - Herzog József (1880–1941) / 409–416. o.
414 SZEMLE levéltárnok, ioz2=ben országos főlevéltámok, iQ24=ben országos levéltári igazgatói címet kapott, iQ34=ben pedig mint főigazgató vette át Csánki Dezső és Döry Ferenc után az Országos Levéltár vezetését. Más állami hivatali pályák mértékével mérve az átlagos színvonalon jóval alulmaradó előmenetel ez, pedig még — nem csinált belőle titkot — váratlan fordulatok is segítették. Egyesek ugyanis a meddő várakozásba beleunva, más pályát választottak. Egyeseknek viszont az 1914—i8»as háborút követő forradd lommal kellett eltűnniök. Akkora eltolódások jelentkeztek a rang* sorban, hogy Herzog a hátsó vonalakból egyszerre a vezető tiszt= viselők közé lépett, s így nyílt meg számára az út a hivatalfőnök= séghez. Mint főigazgatónak egyik legnehezebb feladata volt, hogy az Országos Levéltár különálló jellegét kifejezésre juttassa abban a keretben, amelybe az 1934 : VIII. t.=c. az állam levéltárát is be= sorozta. A Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetébe osztott gyűjtemények, múzeumok és könyvtárak ugyanis tudomás nyos intézetek, az Országos Levéltár viszont elsősorban közhivatal: bekapcsolódik az államgépezet munkájába, az általa adott szak* véleményeken hatóságok döntése nyugszik. Sok nehézséget okozott a közhatósági levéltárak és irattárak ügyének rendezetlensége is. Ezek fölött a valláss és közoktatásügyi miniszterre ruházott állami felügyelet gyakorlásában — nyilvánvalóan a végleges megoldás előkészítése céljából — az 1929 :XI. t.*c. a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának juttatott szerepet, vagyis az önkormányzat igazgatására rendelt tudós testületnek, holott a vidéki levéltárakban és irattárakban felvetődő kérdések túlnyomó többsége gyakorlati közigazgatási természetű. Miután azonban a Tanács, mint általá= ban minden tanács, már csak jellegénél fogva sem alkalmas felügyelet gyakorlására — ennek gyakorlati felismerése, hogy amis kor gyors és érdemi intézkedésekre volt szükség, a vallás= és közok= tatásügyi miniszter a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának megs kerülésével közvetlenül az Országos Levéltár főigazgatója útján kívánta gyakorolni főfelügyeleti jogát —, a tulajdonképpeni teher az Országos Levéltárra hárult. Ez a feladat pedig a vele lépést nem tartó tisztviselői létszám mellett sajátos feladatai rovására erősen megterhelte az Országos Levéltár ügyvitelét. Herzog megkezdte a végleges rendezés előkészítését, de mivel nem látott olyan megs lodást, ami levéltári felfogásával és az adott keretekkel összeegyezs tethető lett volna, szívesebben visszahúzódott az előrelátott Össze= ütközések elől. Ugyanígy nem érte meg a magyarországi levéltárak másik fontos csoportjának, a káptalanok és a konventek hitelére bízott országos levéltárak ügyének megnyugtató megoldáshoz juttatását. Elete utolsóelőtti évében kinevezték ugyan a hiteleshelyi levéltárak országos főfelügyelőjévé, Kollányi Ferencnek több mint másfél évtized óta gazdátlan örökébe, de akkor már csak arra jutott ideje, hogy az előkészületeket megtegye a felügyelet tényleges gyakoriásás hoz. Maradandóbb eredményeket jelent főigazgatósága a magán=
