Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - SZEMLE - Herzog József (1880–1941) / 409–416. o.
SZEMLE 411 igazgatósága alatt Döry Ferenccel, Lukinich Imrével, Jánossy Dénessel és Baranyai Bélával együtt végzett 1925 nyarán: az Orszás gos Levéltár iratanyagának átköltöztetése országházutcai szegé= nyes otthonából a Várhegy északi végében emelkedő hatalmas palotába. E nagy feladatok megoldásán kívül még más munka= területekre is jutott gondosságából és szaktudásából. Résztvett a m. kir. helytartótanács, a kir. kincstári jogügyigazgatóság anyaga* nak rendezésében, résztvett a szerb=horvát=szlovén kormány ki= küldöttjeivel folytatott levéltári tárgyalásokon és a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában kiválogatta a levéltári jellegű darabokat, vagyis azokat, amelyeknek valamely ma is meglévő levéltárba való tartozásuk megállapítható, először ismerve fel Magyarországon a levéltár és a kézirattár elválasztó vonalát. Hosszú ideig tagja volt az Országos Községi Törzskönyvbizottságnak, s sok=sok magyar város, község címerének kormányhatósági megállapítása alapszik az általa készített szakvéleményen. Közben a kutatók egész sora indult el munkájában az általa megjelölt nyomokon, hiszen szinte tökéletes áttekintése volt az Országos Levéltár egész iratanyagán, a magyar kamarának és az ország levéltárának gondjaira bízott iratait pedig úgy ismerte, hogy nélküle nem volt, aki el tudott volna igazodni bennük. Nem egy részlete volt e különféle levéltári munkáknak, ami más fogalmazási, tudományos tisztviselő számára mint nem méltó foglalkozás kiábrándító és lélekölő lett volna. Herzog azonban szívesen vállalta a kevés változatosságot adó, kifejezetten kezelési munkát is, mert szerinte a levéltárnoknak ebben is az iratanyag megbecsülését kell látnia és nem széteső töredékekben, hanem egészben gondolkodva az ilyen kénytelenségeket és terheket, amelyek szinte egyetlen foglalkozásból sem hiányzanak, sokszorosan kárpótolják az igazi levéltárnoki érzéket és gondolkodást kívánó feladatok. Szétbomlott régi irattárak eredeti szerkezetének helyre= állítása, a ma életében döntő kérdések előzményeinek felderítése, régen elkallódott iratok megtalálása az ügyintézés szálait követve, elmosódott nyomokon, esetleg hónapok fáradsága, vívódása után, jelentett akkora örömet számára, ami el tudta feledtetni a munka kevésbbé érdekes részleteit. A világ elismerésénél pedig sokkal több volt neki, ha munkája közben érezte, hogy a levéltárnok nem gyűjt «a penésznek halott tudományt", azóta is, hogy a rendi világ eltűnésével jórészt megszűnt a levéltár eredeti rendeltetése, mun* kaja szoros kapcsolatban áll a folyvást meg=megújúló élettel. Szíve= sen hozta példának «A tarcali királyi uradalmi és kincstári szőlő keletkezése» című tanulmányának keletkezését. A békeszerződés végrehajtása során a magyar uralkodóház vagyonának számításba vételekor Ausztria igényt emelt a tarcali királyi uradalmi szőlő felére, mint a királyi család magántulajdonára. A vitás kérdésben a pénzügyminisztérium az Országos Levéltárhoz fordult. Herzog, a kincstári levéltár vezetője 5 nap alatt óriási levéltári anyagot nézett át és ebből állította össze a döntő adatokat, segítségükkel kétségbe= vonhatatlanul kimutatva az osztrák igények alaptalanságát. Annyi
