Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - SZEMLE - Herzog József (1880–1941) / 409–416. o.
412 SZEMLE gondot és annyi munkát szentelt a kérdés tisztázásának, hogy a szakvélemény megérdemelte: eredeti feladatának elvégzése után ne tűnjön el irattári őrzőhelyén, hanem megfelelőképpen kiegészítve és formába öntve történeti irodalmunkat is gazdagítsa. Maga me= sélte, milyen lázas türelmetlenséggel és kitartással dolgozott a vitás tulajdonjog gyökereinek kibogozásán. Talán a régi levéltárnokok kutatták át ilyen lelkiismeretesen a kincstárakban őrzött írásokat és a levelesládákat, amikor a per már folyt és egy=egy oklevéltől falvak, esetleg megyényi uradalmak sorsa függött. Ezek a kemény munkával, de eredményesen megoldott levéls tárnoki feladatok voltak az egyforma munkában szétfolyó évtizedek maradandó élményei. Rájuk szeretett emlékezni azután is, hogy szinte teljesen lefoglalták a levéltár=igazgatás szétágazó gondjai és teendői. A levéltárnok feladatait így értelmezve sokakkal ellentétbe került, különösen azokkal, akik már olyan gondolattal jöttek a levéltárba, hogy az, nem több, mint pályájuk előkészítő vagy át= meneti szakasza. 0, aki kifelénézések nélkül szívvel=lélekkel a levéltárhoz kötötte a jövőjét, értetlenül állott nem egy pályatársának gondolkodásával szemben. Nem egyszer alig titkolt keserű érzéssel nézte azokat, akik — talán éppen a levéltárnoki munka rovására — tudományos terveik megvalósítását tekintették legelső feladatuk* nak, az írással talán nem is belső kényszernek engedelmeskedve, hanem esetleg egészen átlátszó módon köze!ebbi=távolabbi célokat kergetve. Ilyenkor érezte, mennyi lemondásra, mennyi kísértés el= hárítására van szükség a levéltárnoki pályán. Ilyenkor érezte, hogy csak úgy tud békült lélekkel és teljes odaadással dolgozni, ha nem méri a maga munkáját és az érette járó elismerést a másokéhoz. Irodalmi működése csaknem egészében a levéltárhoz, a levél= tárügyhöz kapcsolódott, egyik legelső munkása volt a nem messzi múltra visszatekintő magyar levéltártudománynak. Legegyénibb tanulmányai mind egysegy elvi, levéltár= vagy hivataltörténeti kér= dést világítanak meg, sok vitás vagy egészen ismeretlen részletet tisztázva. (Mi tartozik a levéltárba és a könyvtárba?; Magyar levéU tári terminológia; A magyar kamarai levéltár története; A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején; A magyar provinciális tábla stb.). A magyar kamara tÖrté= netérŐl tervezett nagy munkája, amelyet a Magyar Történelmi Társulat "Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai" c. kiadványsorozatában vállalt, csak terv maradt. Még a húszas évek derekán lelkesedéssel fogott hozzá, külön tanulmányi szabadság nélkül, nyári pihenőit feláldozva kutatott Bécsben a Hofkammer levéltárában, év közben pedig itthon folytatta a munkát, részben a Bécsből kölcsönzött anyagot dolgozva fel. Huzamosabb ideig azonban nem bírta az erőltetett munkabeosztást, különösen mivel más feladatokat is vállalnia kellett; attól kezdve pedig, hogy az Országos Levéltár első tisztviselője lett — a magyar történeti iro= dalom őszinte veszteségére — véglegesen, elejtette ezt a munkát, amely pedig nem is lehetett volna hivatottabb kézben.
