Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Dőry Ferenc: A nagykállói Kállay család levéltára. I–II. k. 1224–1386. (A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság kiadványai, 1–2.) Budapest, 1943. / 403–405. o.
434 IRODALOM szempontból is nehézséget okoz nagytömegű iratoknak a kutató kezéhez való kiadása és hiánytalan visszaadásuk ellenőrzése. Nem= csak a kutatókat, hanem az Országos Levéltár vezetőségét is hálára kötelezi tehát a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak 1942 okt. 8=iki igazgató választmányi ülésében hozott határozata, hogy a tudományos genealógiai irodalom előmozdítása végett meg= indítja az említett családi levéltárakban őrzött iratoknak regeszta= szerű kivonatokban való közzétételét. Egyedül ez az út mutatkozik ugyanis járhatónak e levéltárak anyagának közkinccsé tételére, mert a teljes szövegű oklevélkiadás, mint az Anjoukori Okmánytár példája igazolja, a XIV. század közepén túl már nem bír a közzéteendő oklevelek tömegével megbirkózni. A kialakult oklevélformuláknak a hasonló tartalmú oklevelekben szószerint való ismétlődése egyéb= ként feleslegessé is teszi minden oklevélnek teljes szövegében való kinyomatását. így is rendkívül nagy, egyelőre beláthatatlan terjedelmű vállalkozásról van szó, mely csak hosszú idő múlva és csak igen jelentős költséggel lesz megvalósítható. A megindítást dr. Szinyei Merse Jenő akkori vallass és közoktatásügyi miniszternek a kitűzött célt lelkesen felkaroló támogatása tette lehetővé. A munka megkezdésekor a választás a Kállay=család levél= tárára esett, mint amelynek anyaga a XIII. század első negyedére nyúlik vissza és egyike a leggazdagabbaknak. Mutatja ezt, hogy a közreadott két kötet 2037 regesztával is csupán i386=ig terjed. Igaz ugyan, hogy oklevélkiadóink a Kállaydevéltárból már eddig is bőven merítettek, úgyhogy az I. kötetben foglalt okleveleknek 25°/ 0 =a különféle oklevéltárakban már megjelent, de ezeknek a zöme az 1320 előtti évekre esik és a későbbi évekből, leszámítva az Anjoukori Okmánytár VII. kötetében közzétetteket (1358 jan.— 1350 márc.) csak szórványosan találkozunk kiadott oklevelekkel. A választás tehát szerencsésnek mondható. Az oklevélkivonatokat a munka felosztásával Guoth Kálmán, Czobor Alfréd, Papp László, Borsa Iván és Bottló Béla készítette Szentpétery Imrének, a Heral= dikai és Genealógiai Társaság elnökének irányítása alatt, aki egyúttal a regeszta=cédulák sajtó alá rendezésének és a szerkesztésnek fá= rasztó és nagy gondosságot kívánó munkáját is végezte. A kivonatok készítésében a szerkesztő igen helyesen azt tartotta szem előtt, hogy azok ne csak az oklevéltárakban szokásos, és ott a célnak meg is felelő szűkszavú regeszták legyenek, hanem, hogy az oklevél tartalmának minden lényeges részét felöleljék és így lehetőleg fel= mentsék a kutatót attól, hogy magát az oklevelet, hacsak annak külalakjával nem óhajt foglalkozni, kézbe kelljen vennie. Ezt a célt úgy látjuk, teljes mértékben el is érte; a közölt kivonatok bizonyára ki fogják elégíteni a kutatókat, és akit valamely oklevél netalán különösebben érdekel, a regesztában megadott kelet és szám alap= ján minden nehézség nélkül megkaphatja. A szöveg könnyebb meg= értése végett némely regeszta mellett leszármazási táblát is találunk. Mindkét kötetet névmutató egészíti ki, melyet Borsa Iván állított össze. Az ilyen regeszta=kiadványnál, amely a legkülönfélébb adatok halmaza, a névmutató készítése igen nagy munkát és körültekintést
