Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Donászy Ferenc: Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. (Palaestra Calasanctiana) Budapest, 1942. / 396–397. o.
m IRODALOM ; 397 ból következtetni tudtak a városra. Az e tipusú pecsétek közül sok érdekes példát sorol fel a munka. A közvetlen szemlélet adhatta az indítékot arra, hogy a város látképét véssék a pecsétre, illetve jelképesen ábrázolják várral, toronnyal, oromzatos fallal. Ez az ábrázolás is gyakori városaink pecsétjén. Az országcímer részeit: a kettőskeresztet és a vágásokat is ott,látjuk sok városunk pecsétjén. Érdekesek a foglalkozásra utaló jelek a városok címereiben. A kalapács, fogó, vakolókanál, dolgozó bányászok, csákány stb. mind beszédesen utalnak a városok középkori jellegére. Vannak azután szorosabban vett beszélő pecsétek is. Nálunk Kecskemét dicsekedhetik a legrégibb beszélő pecséttel. Nyilván nem vélet* lenül került a város XIII— XIV. századból származó pecsétjére, melyben Szent Miklós püspök pásztorbotjáról kecskefej csüng alá. Később aztán a szent alakja eltűnik és ágaskodó kecske alakja jelenik meg a város pecsétjein. Pécs latin nevére (Quinqueecclesiae) utal öt=kápolnás pecsétje, de talán magyar nevére is, hiszen egyesek a görög pente számnévből óhajtották származtatni Pécs nevét. Sok érdekes példát találunk az általános heraldikai jelek csoportjában is. A pecsétek nagy csoportja után a városi armálisokat veszi vizs* gálát alá D. Természetesnek látszik megállapítása, hogy tulaj* donképeni városi címerekről csak a XIV. századtól fogva lehet beszélni, addig csupán városi pecsétekről. A XIV. század végén megszilárdul az uralkodó címeradományozási joga, ami megszün* téti az addig uralkodó, sokszor ellenőrzés nélküli, önkényesen fel* vett címerek korszakát, sok zavarnak, visszásságnak a forrását. A tanulmány felsorolása szerint még a külföldi viszonyokhoz mérten is elég nagyszámú városi armalisunk ismeretes. Ezeknek sorát Kassa 1369=1 ismert armalisa nyitja meg. De már az adomány előtt is volt Kassának pecsétje, magyarországi Szent Erzsébet képével. Ugyan* csak Nagy Lajos engedélyez Kolozsvár város részére háromtornyos várat ábrázoló pecsétet. Díszes armalist kapott Pozsony is Zsigmond* tói. Kőszeg III. Frigyes császártól nyerte i44Ó=ban mai címerét, melyet királyaink később megerősítettek. D. tanulmánya időben a mohácsi vészig halad előre. Tudjuk hogy Mohács nemcsak a magyar történelemnek, de a magyar heraldikának is fontos záróköve. Ami Mohács után következett, az a városi címerek fejlődési menetét már nem érintette. D. mun* kaja minden számottevő városi pecsétet vizsgálat alá vett. Munkája* nak alapossága minden dicséretet megérdemel. A talán száraz anyagot könnyed, érthető előadásával mindenki számára élvezhetővé tette; elősegíti ezt a sok és szép pecsétpublikáció is. Munkája hasznos gyarapodását jelenti heraldikai és várostörténeti irodai* munknak s világos bizonyítéka annak, hogy a címertan művelése ma sem időszerűtlen: «A magyar városok címereinek eredete és fejlődése — fejtegeti D. — mindig szorosan összefüggött Magyar* ország történetével s még ma is, mikor már más címerek csak a -tradíció és a kegyelet emlékeztetői, városi címereink a közélet fontos és el nem hanyagolható tényezőin. Donászy Ferenc.
