Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Guoth Kálmán: Hajnal, Stephan: Vergleichende Schriftproben zur Entwicklung und Verbreitung der Schrift im 12–13. Jahrhundert. (Beiträge zur europäischen Entwicklungsgeschichte 1.) Budapest, Leipzig, Milano, 1943. / 391–393. o.

392 IRODALOM Korántsem véletlen tehát, hogy H. éppen ezt a két évszázadot akarja minden tekintetben tüzetesebb vizsgálat alá vonni. A döntő fordulatot ő is ezekben a századokban látja — nem a fenti, meglehe= tősen feltűnő jelenségek alapján, hanem finom szociológiai mód= szere segítségével. Felfogása szerint a fejlődés irányát, milyenségét mindenek előtt a társadalom összeszerveződése határozza meg; ennek pedig legfőbb eszköze a legszélesebb értelemben vett írásbeliség, melybe nemcsak magának az írásnak, alkalmazásának a vizsgálata tartozik bele, hanem alkalmazójának: a hivatalnokságnak s általában az egész intellektuális réteg társadalmi helyzetének és szerepének kutatása is. E gyakorlati irányú, jogi jellegű írásbeliség elterjesztésének mértéke attól függ: mennyire igényli a társadalmi fejlődés? A XI. századig az európai fejlődés még nem igen érezte szükségét: szűk körben alkalmazták csupán. Ennek megfelelően az írás nehézkes, nehezen olvasható: római örökségen nyugvó karoling minuszkula. A XII—

XIII. század egyre többrétűvé váló fejlődésében azonban már csak az írás konzerváló erejével lehetett fenntartani a rendet: szűk, eddig szinte szakrális jellegéből tehát ki kellett lépnie, s ami ezzel együtt járt: olvashatóbbá kellett válnia. így alakult ki hosszú fejlődés után — végső fokon társadalmi szükségből — a szűk körű kancelláriai írásból az általános használatra alkalmas oklevélírás. Ez a társadalmi átalakulás természetesen a gyakorlati problémák egész sorát hozta magával, s szinte parancsolóan követelte az addigi oktatási rendszer átalakulását. A kor ilyen irányú problémái a fejlő= dés élén haladó Franciaországban a párizsi egyetemen nyertek megoldást; az olasz és spanyol, első sorban világi jogi és orvosi jellegű egyetemekkel szemben Párizs «artium facultas»=án azokra a feladatokra készítették elő a klerikus réteget, melyekre az egyházi, állami és városi igazgatásban gyakorlatilag szükség volt. Ez a gyakori lati, társadalmi «hasznosság» vonzotta Európa legkülönfélébb népei= nek gyermekeit. Hasonló feladatokra hasonló módon készült elő az európai fiatalság: együtt tanulták a betűvetés mesterségét is. így válik ért= hetővé az az első pillanatra meghökkentő tény, hogy Német=, Magyar=, Lengyelc, Svédországban egyaránt egyidejűleg ugyan= azokkal a betűformákkal, írásjelleggel találkozunk, mint Francia= országban. Hogy ez az egység nem csupán palaeographiai jellegű, hanem mély, kulturális és társadalmi tényezők eredménye, azt a következő tanulmányok minden bizonnyal igazolni fogják. Aki csak egy keve= set is foglalkozott középkori irodalommal, művészettörténettel, nagyon jól tudja: a francia ember ugyanúgy, vagy hasonló vonások= kai írta le, festette meg, vagy faragta ki a maga hősét, «modeIljét», mint pl. a magyar; s ha voltak is különbségek, ezek legfeljebb a kivitelben jelentkeztek, nem a szándékban. Valósággal kézzelfog= hatóan érzékelhető e fejlődés egységessége, zártsága az építészet terén: jellegzetes stílusa, a gótika akadálytalanul terjedt el az emlí= tett területeken, viszont nem igen tudott behatolni a déli orszás