Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Borsa Iván: Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. A királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. század fordulóján. (Regnum egyháztörténeti évkönyv 5., 1942–1943.) Budapest, 1943. / 393–394. o.

IRODALOM 393 gokba: Itáliába, Spanyolországba, még kevésbbé természetesen a Balkánra, vagy a tőlünk keletre eső részekre. Minden bizonnyal hasonló eredményekre fog jutni a vizsgálódás a diplomatika s más tudományszakok oldaláról is. Végső fokon mindezek a kutatások egy pontban találkoznak majd: hogyan fakadt föl egykor a társadalmi valóságból egész szel= Iemi világunk irodalmi, jogi, művészeti stb. téren egyaránt? Nem kisebb dologra vállalkozik tehát ez a H. tanulmányával meg.'nJuló sorozat, mint a történeti világ felépítésére, az európai intellektualiz= mus keletkezésének szociológiai magyarázására. Mindezeken kívül azonban egyszersmind időszerű is ez a sorozat. Európa népei nemrég még farkasokként álltak szemben egy= mással, s folyton..azt kutatták, hangsúlyozták: mi választja el, különbözteti meg őket egymástól. Ugyancsak nem haszontalan tehát rámutatni arra: egész életük mennyire közös tőről fakadt, s hasonló utakon haladt századokon át! Ilyen szempontból nézve a dolgot: iskolapéldája e sorozat útnak indítása annak, hogyan szol= gálhatja a tudós a múlton keresztül a jövendőt — a tudomány leg= elvontabbnak látszó területein is — anélkül, hogy a maga tisztultabb világából a napi politika vizenyős talajára kellene leereszkednie. Guofh Kálmán. Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. (A királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. század fordulóján.) Regnum egyháztörténeti évkönyv 1042—1945. V. k. (Budapest, 1945) 455—497. 1. -f- 1 fényképmelléklet. 8°, K.snak a XIV—

XV. századi magyar királyi udvar hivatalainak jelentőségét, kialakulását, fejlődését, oklevéladását és pecséthasz* nálatát tárgyaló és rendszerező tanulmányai sorában méltó helyet foglal el ez a legújabb értekezése. A királyi udvar egyik szereplőjé= nek, a comes capellae regiae=nek működését tárja elénk, egyrészt helyesbítve Gárdonyi Albertnek «A királyi titkos kancellária eredete és kialakulása Magyarországon" c. tanulmányában (Századok 1914) a királyi kápolnaispán és a. titkos kancellária viszonyára vonatkozó megállapításait, másrészt pedig új szempontok (szfragisztika) figyelembevételével tisztázva a kápolnaispánnak a királyi udvar tisztségei között elfoglalt helyét. A királyi kápolnaispán oklevéladó működését az igazságszolgá!= tatás XIII. századi fejlődése tette szükségessé; az.udvari bíróságok kialakulása, s az igazságszolgáltatás különféle formáinak elkülönülése fokozta az oklevéladást, s ez által a királyi udvarban is hiteleshelyre volt szükség. Ezt a hiányt pótolta a királyi kápolna ispánja. A királyi kápolna feje III. Béla uralkodásának közepe tájáig a pecsét őrzője, az oklevél megpecsételője, s mint ilyen a kencellár elődjének tekint= hető. A kancellária megszervezésével^ bizalmasabb jellegű gyűrüs= pecsét őrzését vette át, s az utolsó Árpádok alatt egyúttal a király nótárius secretariusa is volt, majd 1317 táján önálló udvari oklevél* adó szervvé alakult. i?74=ig a saját nevében, de királyi pecsét alatt