Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Guoth Kálmán: Hajnal, Stephan: Vergleichende Schriftproben zur Entwicklung und Verbreitung der Schrift im 12–13. Jahrhundert. (Beiträge zur europäischen Entwicklungsgeschichte 1.) Budapest, Leipzig, Milano, 1943. / 391–393. o.

IRODALOM 391 Az ötödik fejezet a levéltári problémák egyik legtöbbet vita* tott csoportjával, a selejtezés körül adódó kérdésekkel foglalkozik. E különös gondosságot igénylő kérdés szabályozása során a tulaja donos egyházi hatóság szempontjain kívül ügyel a tudományos igényekre és az egyházigazgatás jövendő gyakorlati szükségleteire is (??• §)• Általában — igen helyesen — a selejtezés kérdésénél sohasem téveszti szem elől azt az alapos meggondolást, hogy ha egy iratot kiselejtezünk, az visszahozhatatlanul eltűnik, ellenben ha megmarad, semmi kárt nem okoz. Természetes követelményként írja elő, hogy a selejtezésről előzetes terv készítendő, amit az illeté* kes egyházi szervnek jóváhagyás végett be kell mutatni. A hatodik fejezetből tudjuk meg, hogy a szabályzat 1958 július ícén lépett életbe, és hogy a legfontosabb tennivalók (raktárhelyisé* gek berendezése, az iratok raktárhelyiség nélküli tárolására vonat* kozó előírások) az életbelépéstől számított két esztendő alatt meg* valósítandók. A Függelékből ismerjük meg a magyarországi református egyház levéltárainak másolási és kutatási szabályzatát. Az ide* vonatkozó szabályok is egyszerűek és korszerűek. Gondos tárgy* mutató egészíti ki a kis kötetet, amely nyeresége nemcsak a magyar református egyház levéltárügyének, hanem a magyar levéltári irodalomnak is. Baraczka István* Hajnal, Stephan: Vergleichende Schriftproben zur Entwicklung und Verbreitung áer Schrift im 12—13. Jahrhundert. Schrift» lichkeit und intellektuelle Schichtung. (Beitráge zur europáischen Entwicklungsgeschichte. Heft I. — Budapest=Leipzig=Milano, 1943) 8°. Az a hatalmas átalakulás, mely az antik világ hanyatlásával vette kezedetét, a XI. századra befejeződött; Európa évszázadokon keresztül folytonosan hullámzó népességi viszonyai véglegesen nyugvópontra értek. A népvándorlás utolsó jelentős hulláma: a magyarság is megtelepedett, s a kereszténység felvételével, meg az európai életformákhoz való simulásával belépett a nyugati népek életközösségébe. Az Okcidens földrajzi=népi határai ezzel vég* érvényesen kialakultak. Bizánc és vele együtt a keleti területek elválása mintegy negatíve érzékelteti azt az egységet, mely Nyugat népeit már ekkor összekapcsolta. A XII—

XIII. század folyamán azonban ezen az egységes kultúrkörön belül is döntő fontosságú átalakulások mentek végbe: az addig túlsúlyban lévő antik=racionális szálakkal átszőtt, mediterrán jellegű vezetést háttérbe szorította az északi részek szokásszerűségen nyugvó, erősen «középkorias» társadalmi és szellemi fejlődése. Itália helyett véglegesen Francia= ország lett az új középpont, s hatóereje korlátlanul érvényesült Angliától Magyarország és Lengyelország keleti határáig s az Alpoktól Skandináviáig. Nem kisebb folyamat játszódott le ezekben az évszázadokban, mint az újkori Európa születése.