Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - IRODALOM - Baraczka István: Levéltári útmutató. Tájékoztatás a magyarországi református egyház levéltárairól kibocsátott szabályrendeletekhez. A tájékoztatás szövegét írta Szabó István. Budapest, 1941. / 389–391. o.

390 IRODALOM a levéltárak székhelyének a kérdését és végül utal arra, hogy ez a szabályrendelet, amely a magyar református egyház első levéltári szabályrendelete, a levéltárak fenntartására, kezelésére, rendezésére, használatára s általában a levéltártulajdonosok és levéltárkezelők kötelességeire mindenben irányadó. Az első fejezet öt szakaszának mindegyike után bő magyaráza* tot ad a szerző. így pl. a fogalommeghatározást tartalmazó első szakasz után végigvezet a fogalom=fejlődés fázisain, bemutatja a külföldi irodalom erre vonatkozó nézeteit, szétboncolja a fogalom minden egyes alkotóelemét. Az egyes szakaszokhoz fűzött magyará* zatok után megnevezi a fontosabb irodalmi forrásokat, tájékozást nyújtván az érdeklődőnek a bel* és külföldi irodalom megismerésé* ben. A magyarázatok során olykor kitér a szerző a külföldi levél* tárak helyzetének ismertetésére, s a közölt adatok hasznos össze* hasonlításokra szolgáltatnak alapot. A külföldi jogszabályokra is utal különösen ott, ahol a fölvetődött kérdések hazai szabályozása vagy már elavult vagy még egyáltalán nem történt meg. így pl. nagy figyelmet szentel a levéltári anyag értékelésének (2. §) s fej* tegeti az állami levéltári anyag «res extra commercium»*jellegét. A második fejezet a levéltár fenntartásával foglalkozik. A levél* tárak jó és rendezett állapotának követelményei, a raktárhelyiségek helyes megválasztása, építése és karbantartása, azok berendezése, az iratállványok elhelyzése, az iratok tárolása, a tűzbiztonság köve* telményei éppen úgy e részben találnak részletes szabályozást és magyarázatot, mint a gyüjtőlevéltár és a tulajdonjog fenntartásával történt letétbehelyezés kérdései és tudnivalói. Igen nagy jelentőségű és más felekezetek illetékesei számára is figyelmet érdemlő e rész* ben a szabályzatnak az a rendelkezése, mely az 1827. év előtti anyakönyveket mint egyetlen példányokat különös védelembe veszi. A levéltár kezeléséről szóló rendelkezéseket és magyarázatokat foglalja magába a harmadik fejezet, amelyben a levéltárnok alkal* mázasáról, képesítéséről és kötelességeiről kapunk útmutatást. Külön fejezetben fejtegeti a levéltár rendezésének kérdését. Megismerkedhetünk e részben az egyes levéltári rendszerekkel, azok előnyeivel és hátrányaival, alkalmazásuknak esetenként és ren* dezendő anyagonként időszerű vagy kevésbbé időszerű voltával. A szabályzat itt általánosságban a proveniencia rendszerére utal mint követendő rendszerre (25. §), ezzel is igazolván az általában követett elvet, hogy a szabályzat mindig a lehetőségig legkorsze* rűbb, legkiforrottabb és az általános levéltári követelményeknek legmegfelelőbb módon intézkedjék. Ahol pedig a proveniencia* rendszer valami ok miatt meg nem valósítható (pl. a rendezendő anyagban eddig semmiféle felismerhető rendszer nem volt), általa* ban úgy rendelkezik, hogy a megoldást — konkrét elv alkalmazása* nak előírásával — inkább egyszerűvé és egyetemessé tegye s a rend egységesítése, valamint a kutatói érdeklődésnek jobb szolgálata érdekében is kiküszöböli az önkényes rendezői elgondolások lehető* ségét.