Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.
36 KLEIN GÁSPÁR szabályzatra vár már a magyar levéltárnoki kar 40 esztendeje, s éppen ezért nagy várakozással nézett az 1929 í XI. t.=c. elé, mely a múzeum=, könyvtár* és levéltárügy némely kérdésé= nek a rendezésével foglalkozik. A törvény 2. §=a — nyilván* valóan azért, mivel figyelembe vette a levéltárnak a könyvtártól és a múzeumtól eltérő jellegét és rendeltetését — kimondja, hogy a közhatóságok őrizetében levő levéltári anyagot nem lehet közgyűjteménnyé nyilvánítani. Igy azután természetesen a 8. §=ban foglalt kikötés, hogy a törvényhatóságok és községek kötelesek közgyűjteményeiket a gyűjtemény értékéhez, a tudo= mány és közművelődés igényeihez mért épületben méltóképpen elhelyezni, őrizetükről és kiadásaik fedezéséről gondoskodni, rendezetlen, vagy leltározatlan közgyűjteményeik szakszerű rendezését és leltározását a Tanács irányításával foganatosítani, a közgyűjteményeik működéséről a Tanácsnak évenként rész= letes jelentést tenni, az évi munkatervet és a költségvetési elő* irányzatot oda felterjeszteni, továbbá a közgyűjtemény céljára felhasznált összegekről elszámolni — a törvényhatóságok levél= tárára nem alkalmazható. A törvényhatósági levéltárak ügyé= ben azonban távolról sem történt ilyen mindenre kiterjedő gondoskodás. Csupán a törvény 29. §=ának második bekezdése nyújtott némi reményt a jövőre: «FeIhatalmaztatik a vallás* és közoktatásügyi miniszter, hogy az érdekelt miniszterrel egyet* értve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék)). Az 19291X1. t.=c. végrehajtása tárgyában kiadott 9300/1935. III. VKM. sz. rendelet 40. §=a (IV. fejezet) foglal= kőzik a közhatóságok levéltáraival. 10 Sajnos/ez a rendelet sem vitte előbbre a törvényhatósági levéltárak ügyét, miután az érdemi rendezést elhárítja magától: «A törvényhatósági és községi (városi) irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaga kezelésének szabályait a vallás* és közoktatásügyi mi= niszter (a Tanács meghallgatása után) a belügyminiszterrel egyetértve rendeletben állapítja meg». Kétségtelen, hogy a «történelmi jelentőségű') szavak alkal= mazása, ha a törvény végrehajtására tényleg sor kerül, több kárt, mint hasznot jelentett volna. A ma nemzedéke ugyanis csak a mának él s amilyen áhítattal néz pl. az 1848. évi iratokra, olyan kevésre becsüli a ma iratanyagát, elfelejtkezve, hogy a ma holnap már tegnap lesz, hogy 100 év múlva a ma iratanyaga 10 Belügyi Közlöny 1915. évf. 66—-79. 1.
