Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.

A LEVÉLTÁRI TÁRGYÚ JOGSZABÁLYOK 37 is oly becsben fog állni, mint amilyen értéket mi tulajdonítunk az elmúlt évszázad közepéig terjedő iratoknak. Ebből a fel= fogásból természetszerűen következik, hogy a modern anyag elhelyezésére megfelelő helyiség rendszerint nincsen, s így mindenféle nyirkos, dohos helyiséget jelölnek ki az iratok számára, ahol azok idő előtt elpusztulnak s a nedvesség követ= keztében az első érintésre szétmálló papírhalmazzá válnak. Mégis felbecsülhetetlen jelentősége lett volna, ha ez a szabály= zat tényleg megjelenik. Sajnos azonban, a szabályzat még a mai napig nem látott napvilágot. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete által tartott kongresszusok foglalkoztak a meglevő visszásságokkal és igyekeztek valami orvoslásról gondoskodni. Az Egyesü= let kezdeményezéseire a valláss és közoktatásügyi miniszter 14.854/1937. III. VKM. sz. rendeletével az 1929 : XI. t.=c.sben megállapított felügyeleti jogára hivatkozva utasította a vár= megyék főispánjait, hogy a levéltárak fejlesztését szorgalmazzák s tartsák feladatuknak, hogy ebben a tekintetben hathatósan működjenek közre, annál is inkább, mert eljárásukról ellenőrzés útján meg fog győződni. Hogy az ellenőrzés milyen mértékben történt meg, vagy hogy egyáltalán megtörtént=e, nem tudjuk. Kétségtelen azonban, hogy nem sok javulás tapasztalható. Jel= lemző a levéltárügy mostoha helyzetére, hogy ha az említett felhívásra a főispánok közbelépésére egyes megyék a levéltár fejlesztése céljából levéltári általányt teremtettek, illetve ha a már meglévő általány összegét emelték, a miniszterközi bizott= ság a levéltári általányt, illetőleg a korábbi összeg növelését nem hagyta jóvá, így azután sok helyen véglegesen megszün= tették a költségvetésben levéltári általány címén felvett tételeket. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk, ha a levéltárral a legtöbb helyen ma sem törődnek, ma is csak nedves, nyirkos s más célra nem használható helyiségeket jelöl= nek meg az iratanyag őrzésére. Ha pedig építkezés történik, bár az építkezés egyik indoka kifejezetten a levéltár elhelyezés sének biztosítása, éppen a levéltár kap az új épületbó'I a leg= kevesebb helyiséget. Nemhogy tudományos szempontból való rendezés, szakszerű kezelés és a tudományos kutatás lehetővé tétele lebegne szem előtt, nemhogy kutatószoba volna és szaks könyvtárt rendezhetne be a kutatók számára, örülnie kell a fő= levéltárnoknak, hogy a levéltár meghúzódhat mint megtűrt intézmény, s iratanyaga nem kerül selejtezés címén egyszerűen megsemmisítésre, amikor az új anyag számára nincsen férőhely. Szerencsére nem mindenütt ez a helyzet, de a levéltár= védelmet biztosító törvényerejű rendelkezés hiánya miatt s