Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Baán Kálmán: Kisnemes családok levéltárai / 376–383. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 377 tékosságának oka pedig sokszor éppen az, hogy a kutatónak nem áll rendelkezésére megfelelő tájékoztató a munkába vett kutatási terület levéltárairól, Váczy

6 is hangoztatja a vidéki levéltári anyag minél teljesebb ismertetésének szükségességét, esetleg repertórium formájában. A lappangó családi levéltárak — ide sorolhatjuk a köz= birtokosságok levéltárait is — következetes és tervszerű felderít tésére egyelőre nem nyílik alkalom. Ez ugyanis kétségen kívül oly nagy feladat lenne, hogy csak kizárólag ebben az irányban dolgozó, nagylétszámú szervezet vagy munkaközösség tudná megoldani évtizedes munkával, faluról=falura járva, helyszíni kutatás és felvétel alapján. Egyelőre tehát be kell érnünk azzal, hogy folyóiratokban felhívjuk a figyelmet az ismeretlen levél= tárak felderítésének fontosságára, vagy esetleg előadások kere= tében népszerűsítjük a levéltárvédelem gondolatát. Fölöttébb fontos, hogy a történettudományok iránt érdeklődő közönséget, a faluban irányító szerepet vivő személyeket, a lelkészt, a taní= tót, a jegyzőt, a községi bírót, a falusi otthonába nyaranta vissza= térő egyetemi hallgatót, a családtörténettel foglalkozó sok vidéki művelt földbirtokost felvilágosítsuk a kérdés rendkívüli jelentő= ségéről. A családkutatás iránt érdeklődőket, akiknek nem egy= szer fontos családi iratok, olykor még középkori anyag is van a birtokában, ugyancsak hasznos felvilágosítanunk ezek érté= kéről. E sorok írója évtizedes családtörténeti kutatásai során számos tapasztalatot szerzett arról, hogy a genealógus sok lap= pangó családi levéltárat deríthet fel, sőt menthet is meg az elkallódástól, ha tulajdonosaikat kellőképpen figyelmezteti érté* kes irataik megóvására s esetleg rábeszéli őket levéltáruknak valamely közlevéltárban való elhelyezésére; s ha aztán észre= vételeit az illetékes levéltári és tudományos, szervek rendel= kezesére bocsátja, valóban gyümölcsöző munkát végzett. Ilyen kutató utazások során tett megfigyelésekről óhajtunk beszá= molni az alábbiakban, főleg a felderítés módszeréről szólva

r és néhány kisnemesi levéltárat ismertetve. Kisnemesi levéltárakat főleg olyan falvakban találunk, amelyek lakossága elsősorban magyar. Tapasztalataink szerint a nemzetiségi falvakban nagyon ritkán lelhetünk a lakosság körében iratokat. Még a román és a tót anyanyelvű helységek^ ben inkább találunk kisebb levéltárakat, a rutén, szerb, horvát lakosság körében már alig s a német anyanyelvű falvakban a legkevésbbé. Ennek a jelenségnek az okát abban találjuk meg, 6 A helytörténeti kutatás problémái. Budapesti Szemle 1931,78.

1.