Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.
34 KLEIN GÁSPÁR maguk másoltatták le a hiányzó anyakönyveket s így azok adatait megmentették a jövő számára. Az állampolgársági bizonyítványok kiállítása tárgyában megjelent 31.700/1937. B. NI. sz. körrendelet 6 utasította a poI= gármestereket, illetőleg községi (kör=) jegyzőket, hogy ha a beér* kezett kérvényekhez csatolt mellékletek számbavétele során valamely okmány hitelessége tekintetében bármilyen szempont* ból kétség merülne fel, az okmány hitelessége felől — esetleg rövid úton, távbeszélőn — meggyőződést kell szerezniük. Kiegészíti ezt az 55.400/1937. B. M. sz. és a 34.500/1938. B. M. sz. rendelet; az utóbbi úgy rendelkezett, hogy amennyi* ben ezeknek az okmányoknak felülvizsgálata során az 1895. évi október hó i*e előtti időből bemutatott származási okmányok (felekezeti születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonatok) hitelessége tekintetében kétség támadna, a 31.700/1937. B. NI. számú rendeletben megnevezett hatóságok a tényállás tisztázása érdekében tartoznak minden esetben a felekezeti anyakönyvek* nek az 1827 : XXIII. t.=c. értelmében vezetett és a származási hely szerint illetékes hazai törvényhatóság levéltárában őrzött másodpéldányaiból a megfelelő anyakönyvi bejegyzésekről a másodpéldányt őrző törvényhatóság első tisztviselőjétől szó= szerint egyező hiteles kivonatokat bekérni. 7 Bár sok helyen nem lehetett másodpéldányból kivonatot beszerezni, mert nem volt meg a másodpéldány, mégsem tör* tént rendelkezés arra vonatkozólag, hogy ahol lehetséges, a hiányt pótolják. A rég elkövetett mulasztások továbbra sem szűntek meg, sőt újabb félreértés támadt. A rendelet szövege szerint ugyanis a hatóságok a törvényhatósági levéltárban őrzött másodpéldányokbóLaz illető törvényhatóság első tisztviselőjétől kötelesek anyakönyvi kivonatot bekérni, vagyis ilyen módon a jövőben hivatalos megkeresésre lehetne csak a másodpéldány* ból kivonatot kiállítani. Ez az értelmezés azonban nem lehet helyes, mert hivatalos használatra azelőtt is ki lehetett s ki is kellett adni a másod* példányokból kivonatokat, fölösleges lett volna tehát erre újabb rendelet. Ezért egyes hatóságok a feleket egyenesen arra utasí* tották, hogy csak levéltári másodpéldányból beszerzett és kiál* íított kivonat csatolása esetén fogják az ügyet tárgyalás alá venni. Eljárásukat egyszerűen azzal indokolták meg: a fele* kezeti anyakönyvi kivonatok megbízhatósága tekintetében kételyeik vannak, arra pedig nincs a nagy ügyforgalom miatt 6 Belügyi Közlöny 1937. évf. 172—173. 1. 7 Belügyi Közlöny 1938. évf. 341. 1.
