Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.
A LEVÉLTÁRI TÁRGYÚ JOGSZABÁLYOK 31 megfeleltek volna. Hogy azonban minden tekintetben tényleg meg is feleljenek, ennek lehetőségét megakadályozta, az erre vonatkozó törvény hiánya. Különben a törvényhozás éppen ebben az idó'ben jelentős mértékben növelte és biztosította a levéltárak tekintélyét. Az 1827 : XXIII. t.=c. ugyanis kimondja, hogy az anyakönyvek másodpéldányait minden egyház köteles a törvényhatóság levéltárába beszolgáltatni. A törvény rendelkezett a beszolgáltatás kötelezettségéről T a hitelesítés szükségességéről és módjáról, a másodpéldányok zárt, tehát védett helyen való őrzéséről, rendelkezett arra vonat* kozólag is, hogy a másodpéldányokból csak az első példány esetleges megsemmisülése esetén lehet és szabad kivonatot kiadni. 2 Míg tehát a törvény gondoskodott az anyakönyvi bejegyzéseknek a jövő századokra való megőrzéséről, védte a lelkészeket s biztosítani törekedett esetleges mellékkeresetüket, nem gondoskodott arról, hogy a másodpéldányokat egységes, szabályozott nagyságban, egyformán állítsák ki. Ha már egy= séges beosztást és nagyságot nem írt elő a törvény, legalább arra kötelezhette volna az egyházakat, hogy minden egyház az egyszer beszolgáltatott másodpéldány mérete szerint készítse a továbbiakat, s így legalább egy=egy egyházon belül egység legyen a másodpéldányok alakjában és méretében. De arra vonatkozólag sem történt intézkedés, hogy az egyes másod= példányokat egymástól elkülönítve készítsék s szolgáltassák be. Sajnos, a hitelesítő szolgabíráknak és esküdteknek sem terjedt ki erre a figyelme, s így általánosan tapasztalható, hogy a má= 2 «De matriculis ecclesiarum in altcro cxemplari ad archiva iurisdictionum reponendis et conservandis. Ad praecavendam perplexitatem, quae regnicolis in elucubratione genealogicae descendentiae, matricis ecclesiarum casu quopiam fatali amnistiatis, aut vitium contrahentibus, impendere posset, statuitur, ut: §. 1. Matriculae baptisatorum, copulatorum et mortuorum, absque cuiusvis religionis discrimine, per respectivos animarum cura= tores deinceps in dupplici exemplari conficiantur, cum fine autem cuiuslibet anni per lcgale testimonium concernentis iurisdictionis in uno exemplari recipiantur et subscribantur, taliterque archivis respecti= varam iurisdictionum inferantur. §. 2. Exemplar attamen isthoc matricularum, in archivis iuris= dictionum secreto asservetur, neque alius usus eius capi valeat, quam ubi exemplar matricáé ipsarum ecclesiarum quocunquc demum fato perierit, aut vitium contraxerit, ideoque §. j. Exstantibus ipsarum ecclesiarum matricis, quilibet, cuius interest, extractum earundem postmodum etiam a concernente ani= marum curatore desideret et obtineat, iisque solum sublatis, recursus. ad concernentia archiva pateat.»
