Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.

32 KLEIN GASPAR sodpéldányokat beszolgáltatták ugyan az egyházak, de mivel egységes, nyomtatvány erre a célra nem volt, vagy mivel a sze= gényebb egyházak ilyet nem szerezhettek be, maguk készítették a rovatolást. Innét vannak azután a legnagyobb eltérések. A születési anyakönyv után folytatólag rögtön a házassági, majd a halotti anyakönyv következik. Nagyon sokszor, hogy a helyet kihasználják, kevés bejegyzés esetében a születési anyakönyv után ugyanazon az oldalon folytatólag, vagy az ív másik oldalán a halotti anyakönyv másodpéldányát készítették el s így az egyes másodpéldányokat egymástól szétválasztani nem lehet. Nemcsak a törvény alkotóinak vagy a hitelesítő személyek* nek nem terjedt ki az ebből származható hátrányokra a figyelme, de a levéltárat kezelő főjegyző, vagy levéltárnok sem törődött a dologgal s hajtott ívrét alakban őrizték a másodpéldányokat. Ha tehát ezeket az általános elvnek megfelelően ki akarjuk teríteni és megmaradásuk nagyobb biztonsága érdekében be akarjuk köttetni, a születési anyakönyvbe házassági vagy halotti, olykor pedig házassági és halotti anyakönyv is fog kerülni s a házas= sági vagy halotti anyakönyvek másodpéldányainak sorozatában utaló lapokat kell alkalmaznunk, hogy az illető év másod= példányát hol keresse a kutató. Esetleg a másodpéldányról — akármilyen korszerűtlen is az eljárás — hiteles másolatot kell készítenünk és a folytonosság biztosítására ezt kell a megfelelő helyre illesztenünk. Az alak egységes szabályozásának hiányában igen különös helyzet állt elő. Egyik évben kicsiny, a másik esztendőben nagyobb méretű papiroson készültek el a másodpéldányok, úgy hogy beköttetésük, még ha külön íveken voltak is és ilyén módon szétválasztásuknak akadálya nem volt, nagy gondot okoz, sokszor pedig az együvé köttetés egyszerűen lehetetlen. A különböző méretű másodpéldányok beköttetése után az elhelyezés terén is nehézségek mutatkoztak. De még ha meg= oldható volt is a beköttetés és az elhelyezés, a különböző méretű anyakönyvi másodpéldányok egymás mellett mindenesetre igen bántó hatást tesznek a szemlélőre. Mindez elkerülhető lett volna, ha idejében gondoskodás történik arról, hogy anya= könyvek szerint elkülönítve, évről=évre egyenlő nagyságú mé= rétben szolgáltassák be az egyházak a másodpéldányokat. A másodpéldányok beszolgáltatása a törvény hatályba= lépésétől i840sig zavartalanul folyt. Az alkotmányosság meg= szűnte után azonban az egyházak szinte természetesnek tar= tották, hogy nem lévén magyar törvény, megszűnt a magyar törvényből rájuk háramló kötelezettség is. Ezért igen ritka az az egyház, mely az 1849—1868 közötti években is beküldte