Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A levéltári tárgyú jogszabályok fogyatkozásai / 29–40. o.

A levéltári tárgyú jogszabályok fogyat" kozásai. A levéltár a rendi korszakban a nemesi jogok biztosítéka, őrzője volt, ezért nagy megbecsülésben részesült. Ez a körül= meny adhatja magyarázatát annak, hogy a levéítárüggyel tör* vényhozásunk csak későn kezd foglalkozni. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy féltett kincsével minden törvényhatóság meg= felelően törődni fog és az államhatalomnak ebbe a kérdésbe nem kell beavatkoznia. Miután azonban az egyre gyarapodó iratanyag elhelyezése és megőrzése mind nagyobb és nagyobb követelményeket támasztott, az 1723: LXXIII.t.=c. 1. §=a arra kötelezte a me= gyeket, hogy amennyiben a közgyűlés és bírói szék tartására s a levéltár és börtön elhelyezésére megyeházuk nem volna, tartoznak ilyet biztos helyen építeni. A törvény általában a megyeházát jelöli meg a levéltár őrzési helyéül, nem rendel* kezett azonban arról, hogy milyen legyen a levéltári helyiség, még kevésbbé szólt az iratok elhelyezésének és őrzésének mód= járói. Nem gondoltak ezekre a részletekre akkor sem, mikor az 1729 :XXV. t.=c. úgy rendelkezett, hogy a megyei tiszt* viselők kötelesek évenként eredetiben a megye levéltárába beszolgáltatni az összes bírósági iratokat a hozzájuk készítendő elenchusokkal együtt, azok a tisztviselők pedig, akik hivata= lukat már letették, nemcsak a bíróságiakat, hanem minden egyéb, a megye közügyeit érintő iratot is. A helytartótanács gondot fordított arra, hogy az 1729: XXV. t.=c. rendelkezéseit végrehajtsák, de az 1723 : LXXIII. t.=c. követelményeinek teljesítését már nem szorgalmazta. Ennek tulajdonítható, hogy a legtöbb megyeháza nem a törvényben kifejezett állami akaratnak köszöni létrejöttét, hanem a klasz* szicizmus építészeti fellendülésének. A rendi vármegye jelentő= ségét hangsúlyozó empire vármegyeházán a levéltár továbbra is a legtöbbször rendezetlen akták és jegyzőkönyvek tömkelege