Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.

28 BITTNER LAJOS: A TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY tárak részéről és ennek következtében mennyire elmélyültek. Nyilvánvaló, hogy a levéltárnok, akinek rendezési munkájában egy=egy hivatal okleveleinek és iratainak teljes állománya kényelmesen hozzáférhető, könnyebben van abban a helyzet= ben, hogy az összefüggéseket felismerje és kihámozza, mint a levéltáron kívül álló kutató. Egészen figyelemreméltó, hogy az irattant, ezt az új segédtudományt tulajdonképpen eddig majdnem kizárólag levéltárnokok fejlesztették ki.

12 Mindez ismét hatással van a történetírásra. Különösen a legújabb kor történetírását helyezte új alapokra az az irattan, amely lehető* séget és eszközt nyújt arra, hogy az akarati elhatározás létre* jöttét nyomon kövessük. Ez egészen különleges világossággal mutatkozik az újabbkori történethez készült iratközlésekben, amelyekben levéltárnokok közvetlenül vagy mint tanácsadók résztvettek. így a német külügyi hivatal nagy iratközlése az első világháború történetének előzményeihez (Die grosse Poli= tik der europáischen Kabinette 1870—1914) értékes, az irattan alapján nyerhető anyagot tárt fel a belső elhatározások kialaku= lására nézve. Mi a magunk részéről az «Oesterreich=Ungarns Aussenpolitik» című osztrák iratpublikációval abban fáradoz= tünk, hogy hasonló kiadványt hozzunk létre. Az első világ= háborúban ellenségeinkké vált nemzetek iratközlő munkáinak kiadói sem mellőzhették az irattan ilyenfajta megállapításait. Ebben az értelemben a fejlődéskutató irattan a szó legjobb értelmezése szerint pragmatikus (oknyomozó) hatást fejthet ki és hozzájárulhat ahhoz, hogy a történettudomány a nemzetek számára a fennmaradásukért vívott küzdelem szellemi alapjait jelentse. f Bitfner Lajos (Bécs). 18 V. ö. Meisner, H. O.: Aktenkunde. (Berlin, 1955)