Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Soós Imre: Heves vármegye levéltárának történetéből / 260–289. o.

HEVES VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 267 "tálából való távozása vagy elhalálozása után iratjegyzék kísére* lében az acta regestrata gyűjteményébe soroltatott. Ugyanide került a megyei törvényszék nemperes juridikus anyaga is. A levéltár anyagának többé=kevésbbé következetes csoportosítása után került sor a lajstromozás elveinek megállapítására. A Liszkay által alkotott lajstromok nem ugyanazon módszer szerint készültek, lajstromozásának elveit — bizonyára az időközben szerzett tapasztalatok alapján — Liszkay két ízben meg* változtatta, javította s így a legrégibb idó'któ'l ióoQ=ig terjedő korszak iratanyagáról és közgyűlési jegyzőkönyveiről készült segédkönyvek különböznek az 1700—1707 közti időszak anya* gához készített lajstromoktól, s ezek ismét különböznek az 1708—1761. évek iratanyagához és jegyzőkönyveihez tartozó lajstromoktól. Liszkay legelőször a XVII. századi közgyűlési jegyző* könyvekhez lajstromkivonatokat készített s ezeket háromféle mutatókönyvbe: személynév*, helynév= és tárgymutatóba vezette, külön kötetben az 1653—1667., 1668—1680. és 1681— 1699. évekről. Azután fogott hozzá a XVII. századi közgyűlési iratanyag lajstromozásához. Az iratokat időrendi egymásután* ban rakta össze, minden egyes év anyagát külön loculusba, az éveken belül a havi és napi kelet sorrendjében minden évfolyam elején újrakezdődő lajstromszámokkal látva el az iratokat. A XVII. századi iratok tartalmi kivonatait külön lajstromkönyv •nélkül a címszó alapján egyenesen a név*, hely* vagy tárgy= mutatóba vezette be, ezért az e korszakban készült mutató* könyvek «iridex et extractus» feliratot viselnek. A jelzetet a következőképen tüntette fel a lajstromozott iraton: «Reg. A° 1699. Nro 25.». Míg az iratok fedőlapján Liszkay saját* kezűleg írt jelzetei láthatók, a mutatók másolását már nem maga, hanem Írnokai végezték. Liszkay 1768—69. évi levéltárrendezésének eredménye: a XVII. századi közgyűlési jegyzökönyvek és XIV—

XVII. szá* zadi iratok lajstromozása, illetve a szinte tüneményes gyorsaság* gal és kiváló lelkiismeretességgel elkészült 12 kötet mutatókönyv (j az iratokhoz, 9 a jegyzőkönyvekhez). Az 1700—1707. évek közgyűlési iratainak és jegyző* könyvéinek lajstromozása során Liszkay egyszerűsítette mód* szerét annyiban, hogy a jegyzőkönyvekről és iratokról ezúttal közös mutatókat (1 személynév*, 1 helynév* és 1 tárgymutatót) készített. Az egyazon tárgyra vonatkozó jegyzőkönyvi lapszám és irat jelzete e mutatókban együtt található. A XVIII. század első éveiben kezdődő «Acta rationaria»*iratcsoportot is lajstro* mozták, és pedig külön folyószámok alatt, a mutatóba pedig