Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.

A TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 23 gálatnak is át kellett alakulnia. Ez azonban csak lépésrőMépésre mehetett végbe. Károlyi a lehetőség bölcs felismerésével utasí= totta el azokat a kezdeményezéseket, hogy a proveniencia=elv értelmében hajtsák végre a levéltári állagok általános átren= dezését. Nem lett volna elegendő munkaerő a sok százezer iratdarab és oklevél újabb teljes átcsoportosítására, sőt a külön= féle levéltári állagoknak eredeti összetételükbe való hiánytalan visszaállítása már nem is lett volna többé lehetséges. Sok különálló, eredeti összefüggéséből kiszakított levéltári darab esetében ugyanis már nem volt lehetőség annak a megállapít tására, hogy az illető darab melyik levéltári testhez tartozik. A régi elrendezési állapotot tehát meg kellett tartani. Ezzel szemben nagyvonalú vállalkozás indulhatott meg az egyes levéltári proveniericiák, ismertető jegyeik és a régi levéltári osztályok szerinti felállításuk meghatározására. Ezeknek a mun= káiatoknak az volt a fő rendeltetésük, hogy az egyes levéltári testek szerkezetét az illető hatóság élő ügymenetéből levezetve a hivatali ügyviteli szabályzatok, irodai rendtartások, kutatási segédeszközök, az előadók kezeírása, az irodai feljegyzések és a levéltári anyag egyéb belső és külső ismertető jegyeinek alapján mutassák be. Ez azt jelentette, hogy az egész levél* tárat fel kellett dolgozni az új segédtudomány, az irattan alap= elvei szerint. Ezeknek a Károlyi távozása után ioi5=ben meg= indított vizsgálódásoknak az eredményei — amennyire ez annak idején lehetséges volt — bekerültek már az általános vezérkatalógusba is. Ez az általános vezérkatalógus azonban csakis azt a rendezettségi állapotot tükrözte vissza, amelybe a levéltár a mesterséges rendezési rendszerek tervnélküli alkal= mazása következtében került, és így a proveniencia=elv alap= ján álló levéltári rendszer bevezetésének csak félig=meddig lehetett szolgálatára. E körülmények tették kényszerítő szükséggé az egész levéltárnak a legszélesebb alapokon való második felvételét, az évszázadok folyamán a Házi, Udvari és Állami Levéltárba jutott levéltári testeknek lehető legteljesebb egészükben és eredeti összetételükben való megismerése céljából. Ehhez mint legfontosabb források a következők álltak rendelkezésre: 1. A levéltár irattára, amely 1749 óta megszakítás nélkül számos feljegyzést és iratváltást őrzött meg levéltári anyag átvételére és átadására vonatkozólag; 2. a lajstromok, amelyek közül sok, különösen a régebbiek, a szétszakítás előtt kelet= keztek és ezért egyes levéltári testek eredeti Összetételét tük= rözték vissza. A munkálatok a monarchia összeomlása után félbeszakadtak. Ebben az időben azonban, éppen a szétbontás