Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.

A TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 21 lett az intézmény vezetője,

11 hozott ezen a téren előnyös változást. Károlyi éles látással felismerte, hogy az egyes osztályok anyagában végzett akármilyen rendezési munka már eleve elhibázott, ha a rokon osztályokkal való összefüggésből kira= gadva hajtják végre. Ezért mindenekelőtt azt tartotta legfon= tosabb céljának, hogy rendszeresen megalapozott teljes áttekin= tés készüljön a levéltár összes állagáról. Ezáltal azt remélte, hogy a túlzott felosztási rendszer okozta károkat is helyre lehet hozni. Minden tisztviselőjének lehetővé óhajtotta tenni, hogy tájékozást szerezzen a levéltár teljes állagáról és mind az egyes ügyek elintézésében, mind pedig a rendezési munkákban is minden odatartozó anyagot felhasználjon. Rendelkezései jól előkészített talajra találtak azoknak a fiatalabb, az osztrák történetkutató intézetben kiképzést nyert tisztviselőknek köré= ben, akik Winter támogatásával már megkezdték ilyenfajta munkákat. Károlyi maga vette át a munkálatok irányítását és ebben nagyszabású vezetőnek bizonyult. Mindig megértéssel fogadta akár a legfiatalabb tisztviselők kezdeményezését is, az alkalmasnak tűnő elgondolásokat jóváhagyta, a tévesen meg= alapozott terveket elvetette, de ami munkát jónak tartott, azt azután teljes és hathatós védelmében részesítette is; s erre nagy szükség volt, minthogy ezek a munkák természetszerűleg az egyes osztályvezetők hatáskörébe való belenyúlást köve= teltek. Mint alig még valaki, értett ahhoz, hogy örömet és lelkesedést ébresszen az elvállalt feladat iránt. Én, akit Károlyi ezekben a munkákban nagy bizalmával ajándékozott meg, ezt az irányítása alatti gyümölcsöző tevékenységet és az általa elősegített meghitt együttműködést kartársaimmal életem leg= szebb emlékei közé sorolom. Kartársaim közül itt különösen kiemelem Szekfü Gyula, Schwab Emánuel, Gooss Roderich, Gross Lothár és Mayr József nevét. Ezáltal meg volt vetve az alapja a céltudatos munkaközösségnek is, amely a korábban uralkodó, osztályok szerinti rendszerrel szemben tökéletes újí= tás volt és amely egyszersmind az ilyen és ehhez hasonló nagyobb tudományos feladatok megoldására a legalkalmasabb szervezési formát testesíti meg. Természetesen a tudományos haladás alapja mindig az egyéni teljesítmény marad. Azokban az esetekben azonban, amikor a feldolgozásra váró munka= anyag mennyisége meghaladja egy ember erejét, csak az azonos előképzettséggel rendelkező és ugyanattól a törekvéstől lelkesí= tett munkaerőknek teljes bizalommal végzett közös munkája 11 V. ö. Bittner L.: Károlyi Árpád a levéltárnok. Lev. Közi. 1955-