Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak első állandó őrzőhelye / 196–254. o.

A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁRAK ÖRZŐHELVE 197 legyen túlságosan nagy és ne szolgáljon fényűzésül.

2 A királynő' kívánságát a kormányszékek utóbb annyira szem előtt tartották, hogy a vármegyék még a legszükségesebb építkezésre is csak éveken, de nem egyszer évtizedeken át folytatott kérés, folya= modás után tudtak engedélyt szerezni. Tisztviselői szállást vagy lakást ebben az időben még nem rendeztek be a székházakban; a tisztviselők vidéki kúriájukból jártak be a székhelyre a gyűlésekre és ítélőszékekre. Miután azonban a szállások szüksége felmerült, a század vége felé általánossá lesz a székházak kibővítése, illetve átépítése. A helytartótanács eleinte nem volt hajlandó a székházak bővítésébe belemenni. Pest vármegye 1773 szept. ij=i feíter= jesztésére, amelyben az építéshez engedélyt kért, leszögezte, hogy a székházban csak a közgyűlési teremnek, a levéltárnak, a pénztárnak és börtönöknek lehet helye; de egyéb kényelmi helyek, szállások, lakások abban be nem rendezhetők.

3 Tehát még hivatalos helyiségről, irodáról sem akart tudni. II. Józsefnek már nem volt kifogása az ellen, hogy a vár= megye főbb tisztviselői a vármegyeházában lakjanak.

4 Annál kevésbbé, minthogy ő maga rendelte el, hogy az első alispán* nak és a főjegyzőnek állandóan a székhelyen kell tartózkodnia. A székhely pedig mindig ott van, ahol a levéltári anyagot őrzik. Legfeljebb azt követelte, hogy tisztviselő csak akkor juthat lakáshoz, ha már minden hivatalnak megvan a maga helyisége. Ennek megfelelően a helytartótanács 1787 ápr. 24=én terv= rajzokkal felszerelt részletes jelentést kért a vármegyéktől, hogy a rendelkezésre álló épületeikben hogyan helyezik el az egyes hivatalokat és a tisztviselőket.

5 E jelentésekből tudjuk meg, hogy a vármegyék abban az időben hol őrizték levéltárukat. 1787 júl. 5=én a helytartótanács és a hétszemélyes tábla kiküldöttei közös ülésén megállapították, hogy milyen helyi= ségekre van szükség a vármegyeházában. Ekkor már a II. József* féle rendszer volt érvényben, amely a régi vármegyét megszün* tetvén két részre, a politikai és a bíráskodó hatóságra osztotta s minthogy az utóbbit fontosabbnak tartották, elsősorban a vármegyei törvényszék, az ú. n. «alsófokú bíróság» helyiségeit jelölték ki. Ezek a következők: egy nagyobb terem a törvény* széki tárgyalás céljaira, egy kisebb, ú. n. tanuszoba s a kettő közé egy szolgaszoba, egy=egy szoba a jegyzői, az iktató= és 2 0. L. (== Magyar Országos Levéltár) Helytt. It. Ideál. Miscel= Ian. 1768 : 02. 3 II. o. Miscell. fasc. 63. nr. 336. 4 U. o. Polit. Comitat. 1787. B. 3134. 6 II. o. 1787. B. 3135. (16.399. sz-)