Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.

A TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 13 majdnem 30 éve alatt egyáltalán semmiféle új rendet nem teremtett, nemhogy a feladatává tett újjárendezést elvégezte volna. Mindezen kedvezőtlen tapasztalatok ellenére Kaunitz kitartott eredeti tervei mellett Rosenthal i77Qsben bekövet= kezett halála után is. E célból azt javasolta, hogy a Házi, Udvari és Állami Levéltár igazgatójául hívják meg «azt a legtudósabb, a történelemben, diplomatikában, közjogban legjáratosabb férfiút, aki csak Németországban valahol található." A választás az oknyomozó történetírás és a racionalizmus az időben leg= híresebb képviselőinek egyikére, a nagy mértékben Voltaire hatása alatt álló Schmidt Ignác Mihályra, a «Geschichte der Teutschen» szerzőjére esett. Schmidt azonban mint levéltárnok teljességgel csődöt mondott. Az újjárendezés akkor nem a tervezett szempontok szerint jött létre, hanem valamennyi oklevél= nek mesterséges csoportosítása útján történt, amikor is külön= külön időrendbe állított osztrák, magyar és cseh osztályokat alakítottak. Ez a munka azonban a XVI. század óta mégis az első összefoglaló újjárendezést és lajstromozást jelentette és egy még ma is használható repertóriumot eredményezett. Ez a rendezés a Kaunitz által ugyancsak i77o=ben meghívott és Schmidt halála^ után a levéltár vezetőjévé előlépett tiroli szár= mazású Roschmann von Hörburg Antal Kasszián érdeme, aki hasonlóképpen az oknyomozó történetírásban tette ismertté a nevét. Az újjárendezést, bármennyire tökéletlen volt is a kapott megbízás szempontjából, mégis szintén mint a raciona= lista oknyomozó történetírás folyományát • kell tekintenünk, amely történetírás a céljainak legmegfelelőbb alapot minden= esetre a levéltári anyagnak az államigazgatás érdekei által meg= határozott kevésszámú osztályba való egységes összefoglalása* ban és az időrendi beosztásban látta. Az új rendezés haladást jelentett továbbá a történetkutatás, különösképpen pedig Ma= billon óta az oklevéltan szellemében, és meg is felelt e segéd= tudomány akkori állásának. Az oklevéltan ugyanis ebben az időben lényege szerint egy=egy oklevél filológiai=kritikai vizs= gálatára szorítkozott anélkül, hogy tekintetbe vette volna a kiállító hatóságok (kancelláriák) szerinti összefüggéseket. Min= den egyes darabot tűrhető regesztában leírtak, papírborítékba helyeztek és fenntartásuk érdekében egyéb intézkedéseket is tettek. Roschmann messzemenőleg az akkori diplomatika alap= elvei szerint járt el, és valószínűleg az sem véletlen, hogy egyik munkatársa, Helwig József i787=ben megjelentette az első kortani kézikönyvek egyikét «Zeitrechnung zur Erörterung der Daten in Urkunden für Deutschland» címen. A balsiker, melyet az államvezetés arra irányuló terveiben