Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Pásztor Lajos: A Vatikáni Levéltár / 100–129. o.

A VATIKÁNI LEVÉLTÁR 103 1. A Vatikáni Levéltár egyes gyűjteményei. /. A régi Archivio Segreto Vaticano. (I—LXXIV. armario.) A Vatikáni Levéltár I—LXXIV. armariójában különféle tartalmú s eredetű iratsorozatokat helyeztek el. A levéltár meg= nyitása után a folytonos gyarapodás s elrendezés során eset= legesen, szervetlenül összekerült részt természetszerűleg meg kellett bontani. A hatalmas indexsorozatok átkerültek a «sala degli indici»=be, a kamarai tárgyú iratok a kamarai levéltárba, az itt őrzött breve=sorozatok egy része pedig a titkári hivatalok levéltáraiba. A Vatikáni Levéltár egyik sajátos vonása, hogy a külön gyűjteményt képező angyalvári levéltáron és az ú. n. «Instru= menta Miscellanea» sorozaton kívül szinte nincsen egyetlen eredeti középkori oklevele sem. A több millió oklevélből álló középkori anyag túlnyomó többsége másolatokban, az ú. n. registrumokban maradt fenn, amelyekbe a pápai kancellária s az egyes titkári hivatalok tisztviselői bemásolták a Szent= székhez érkezett, valamint a pápa nevében kiadott okleveleket. Többféle registrum=sorozat volt. Részben az oklevélfajták szerint, részben pedig aszerint másolták be az egyikbe vagy a másikba az okleveleket, hogy az illető ügy melyik hatósághoz tartozott. Nem vezettek be azonban egy fegistrumba sem min= den odatartozó oklevelet.

7 E registrum=sorozatok egy része került be a leghamarabb a Vatikáni Levéltárba. 1. A vatikáni regisirumok (Registra Vaticana, I—

XXVIII. armario) a legfontosabb registrum=sorozat, amely egymagában is szinte páratlanul gazdag és értékes nemcsak a pápaság közép= kori története, egyházi és világi céljai, külpolitikai kapcsolatai, hanem az egyes európai államok, köztük Magyarország tör* ténete szempontjából is. A 2041 kötetből

8 álló sorozat, melynek minden egyes darabja mintegy 1000—1500 oklevelet foglal magában, a VIII. János (872—882) és VIII. Kelemen (1592— 1605) pápák uralkodása közötti időre vonatkozik, nagyobb hiány nélkül azonban csak III. Ince (1198—1216) és V. Pius (1566— 7 A pápai registrumokra nézve v. ö. Bresslau, H.: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Halién I

2

. (Leipzig, 1912) toi— 124., 146—148. — Fejérpataky L. és Áldásy A.: Pápai oklevelek (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. II. k. 4. f. — Budapest, 1926) 61—68. 1. 8 Az egyes gyűjtemények és azokon belül az egyes sorozatok tartalmát még ma sem lehet teljes pontossággal mindenütt megadni. A legújabb ide vonatkozó adatok között is sokszor meglehetősen nagy eltérések vannak.