Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

94 SZABÓ ISTVÁN nosságtól való elzárását is megkövetelte. Az 1848, évi átalakulás következtében egyszerre megváltozott a helyzet, s a jogot alapító és biztosító oklevelek azonnal vagy lassanként elvesztették ilyen jelentőségüket. A napilapok hasábjain már az 1850-es években számos felszólalás látott napvilágot, melyek írói panaszt emeltek a levéltárakkal szemben jelentkező közönyösség miatt, aggodalmuknak adtak kifejezést e levéltárak szétszóródása, árúcikké válása, elsősorban pedig a kisebb családi levéltárak és levelesládák mostoha sorsa felett. Ezekben a felszólalásokban a magánlevéltárak kérdése legtöbbször vagy egy országos levéltár felállításával. vagy a Magyar Tudományos Akadémia, illetőleg a Magyar Nemzeti Múzeum feladatkörének a kiterjesztésével kapcsoltatott össze. Miután előbb Salamon Ferenc és Fáy András is szólt a kérdésről, Wenzel Gusztáv, a Magyar Tudományos Akadémiának 1863/64. évi tanulmányútjáról beadott jelentésében nyíltan rámutatott, hogy a levéltárügy rendezetlen állapota törvényhozásunkat is terheli, mely a családi levéltárak fennmaradása érdekében — azon kívül, hogy arra a legidősebb testvér jogát biztosította — a múltban nem tett semmit. Az idősebb testvérnek Wenzel által említett joga már Werbcczi Hármaskönyvében is megtalálható. Ez a jog — írta Wenzel — már elégtelen, nem felel meg sem az ősök szándékainak, sem a kor szükségleteinek. ,,Ha tehát az utódokban — írta Wenzel — hiányzik is az őseik emléke iránti hála és pietás, korunk szelleme kívánja, hogy a nemzet segítse s támogassa őket a hitökre bízott ereklyék őrzésében és fenntartásában . . . Jelenleg az ősiségi viszonyok átalakulása folytán a levéltárak kérdésének is már más értelme van, mint azelőtt s a hazai történelem szempontjából is igen kívánatos volna, hogy a hazai levéltárakra nézve mostani viszonyainknak megfelelő országos törvény hozattatnék, mely az egyesek és magáncsaládok jogait összeegyeztetné a nemzet és a haza közérdekével/' Az Akadémia — folytatta Wenzel — már figyelmeztette a levéltártulajdonosokat, hogy levéltáraik fenntartására készséggel nyújt segédkezet, de ezt kevesen hallgatták meg. Wenzel kezdeményezésének eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia 1867. április 1-én tartott összesülésén a történeti osztály javaslatot terjesztett elő egy országos állami levéltár felállítására s a javaslat érintette a magánlevéltárak kérdését is, azt tanácsolva, hogy a ma-